A természet porszemei
Szemet szemért, fogat fogért
Honnan ismered a régi törvényt?
Szemem világát akartad
Ág újaiddal arcomat megmartad.
Sebeimből a vérem serkent
Ráhullott a fűrész rágta törzsre.
Beittad vérem cseppjeit magadba,
Hogy ítélkezz jogos haraggal.
Ember vagyok. Neked tudom nem vigasz.
Tudd, hogy nekem sokszor szégyen az.
Ide jöttem megbecsülni megmaradt ágaid
Otthonomba vinni, hogy melegíts.
S ott sírni haldoklón pattogó daloddal,
Mert ernyős lombjaid már nem susognak.
Nem áll meg otthonod előtt a nyargaló szél,
Hogy néped ághúrjain játsszon zenét.
Nem trillázik táncotokra a madár,
S nem hallhatja többé erdőd népe a muzsikát.
Huncut játékát sem látni már a sugárnak
Ahogy leveleid közt csillogón csúszdáznak.
Bágyadt Hold fénye sem festi ezüstre a lombokat
Nem lehet lámpása többet az éber kuvikoknak.
Sokan pusztultak el, az erdő népe hontalan lett
Az emberek döntöttek sorsotok felett.
Nem a vadságod fáj az arcomon.
A fűrész hangja sikolt a tudaton.
Ezért hullik most a könnyem.
Lelkem fájó hulláma szemeimbe fröccsent.
Úgy tombol bennem a bánat.
Mély szégyen pírja égeti orcámat.
Üvöltenék, mint a vihar tépte lombod,
Mikor a villám közepébe csapott.
Oh, szegény fák mi lesz velünk,
Ha a pénz az úr és nem a létünk?
Mérges hevében földünk lázban ég.
Tikkad, repedt talajokon nincs, mi megél.
Kiskunlacháza 2016 04 20
Szia Gyöngyi! 🙂
Tartalmas, szép versedbe bölcs gondolatokat tettél, amelyekkel felhívod a figyelmet az oktalan pusztításra.
Sok ilyen versre lenne szükség és átgondolásra.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
Kedveseim! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastátok és még inkább köszönöm, hogy adtatok életetek idejéből nekem csodálatos perceket, ami hizlalja az egómat és boldogít. Azzal a tudattal, hogy érdemes volt kiírni magamból a gondolataimat. Szeretettel Gyöngyi
Drága Mami!
Jó, hogy rátaláltam erre a szívedből-lelkedből kiszakadt versre. Csodás!
Keni már megfogalmazta helyettem is, amit olvasás közben éreztem.
Tiszta szívvel csak gratulálni tudok.
Ölellek sok szeretettel: Icu(f)(l)
[center][b][i][color=#990000][u]Kedv Gyöngyi ![/u]
Most azt hiszem nem akárki kezeiből és fejéből, szívéből, lelkéből született e komolyan elgondolkodtató vers.
Csodával határos mélyen szántó a közelbe és a távolba nagyon jóllátó és féltő, őrző ember bánatát / sokunkét / fogalmaztad meg ilyen finom hasonlatok és jelzők tömkelegével telesszőtten….
Hallom én is a fűrészek hangját és látom a tar vágás üres nyomát, ahol se lent se fönt már nem lehet egy darabig, vagy soha természeti táj, ami visszaadná az embernek a legigazabb társát… a természet szépséges csodáját, világát mindennel együtt, amit felsorakoztál e barbárság ellen…
Igazi költői formát adtál – egy költői szépfogalomnak és tárgykörnek a világból…
Nagyon nagyra és értékesre becsülöm ezen szép tiszta forrásból merített versedet !!
[u]Nagyon sol Szeretettel ![/u] 🙁 😐 😮 B) :):@ (au) (bus) (clk) |) *) (f)
– keni -[/color][/i][/b][/center]
Kedves Gyöngyike!!! Fájó témát verseltél meg-az értelmetlen pusztítás életünk veszélyeztetése
-de nagy úr a pénz….szeretettel LEXI(f)