Lépegető…

Lépegető…

Aprócska láb tipeg-topog.
Nyughatatlan izeg-mozog.
Sorban állni, lári-fári.
Lehetetlen ülni-várni.

Örökmozgó, fireg-forog.
Nyomot követ, dibeg-dobog.
Sok itt az út, illa-berek,
hegyek, völgyek, jönnek-mennek.

Válasz, kérdés, kutat-keres.
Körforgásban lábak-kezek.
Tavasz és nyár, hideg-meleg.
Tél és az ősz, szeles-jeges.

Gyarapítgat, okít-tanít.
Csomókat bont, lazít-javít.
Nő és elhal, ered-fakad.
Vet és arat, ébred-virrad.

Kíváncsiság, apró-cseprő,
irányt mutat jövő-menő.
– Nagyi súgd meg – titkok itt-ott.
így a csomó oldott-bontott.

Csúfolódik, tiktak-tiktak.
Csisszen-csosszan, billeg-ballag.
Csetlik-botlik, botja tartja.
Hátra pillant, vissza-vissza.

“Lépegető…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Ilona!
    Versedből kitűnik, hogy milyen jó nagymamának lenni! Hasonló cipőben járunk, értem minden szavad és betűd!
    Gratulálok dallamos, ritmikus versedhez!
    Melinda:D

  2. Gratulálok , remek a versed. Keni kielemzett már, én sem tudok újat mondani…Üdvözlettel:b:)

  3. [color=#ff6600][u]Kedves Ilona ![/u]

    Kedves és érthető gyermekverset küldtél egy nagymama és unoka viszonyától még a kezdetén az ébredésnek…
    Szép utánzó, és rokonértelmű párhuzamos szavakat építettél versedbe, ami szintén emeli a vers színvonalát bármily egyszerű !

    [u]Szeretettel Gratulálok ![/u] :);) (ang) *) (l) (f)

    – keni -[/color]

Szólj hozzá!