Lépegető…
Aprócska láb tipeg-topog.
Nyughatatlan izeg-mozog.
Sorban állni, lári-fári.
Lehetetlen ülni-várni.
Örökmozgó, fireg-forog.
Nyomot követ, dibeg-dobog.
Sok itt az út, illa-berek,
hegyek, völgyek, jönnek-mennek.
Válasz, kérdés, kutat-keres.
Körforgásban lábak-kezek.
Tavasz és nyár, hideg-meleg.
Tél és az ősz, szeles-jeges.
Gyarapítgat, okít-tanít.
Csomókat bont, lazít-javít.
Nő és elhal, ered-fakad.
Vet és arat, ébred-virrad.
Kíváncsiság, apró-cseprő,
irányt mutat jövő-menő.
– Nagyi súgd meg – titkok itt-ott.
így a csomó oldott-bontott.
Csúfolódik, tiktak-tiktak.
Csisszen-csosszan, billeg-ballag.
Csetlik-botlik, botja tartja.
Hátra pillant, vissza-vissza.
Tetszett ez a remeked!:)
Ilona!
Versedből kitűnik, hogy milyen jó nagymamának lenni! Hasonló cipőben járunk, értem minden szavad és betűd!
Gratulálok dallamos, ritmikus versedhez!
Melinda:D
Nagyon tetszett a versed, élvezettel olvastam. Gratulálok, marinka
😉
Gratulálok , remek a versed. Keni kielemzett már, én sem tudok újat mondani…Üdvözlettel:b:)
[color=#ff6600][u]Kedves Ilona ![/u]
Kedves és érthető gyermekverset küldtél egy nagymama és unoka viszonyától még a kezdetén az ébredésnek…
Szép utánzó, és rokonértelmű párhuzamos szavakat építettél versedbe, ami szintén emeli a vers színvonalát bármily egyszerű !
[u]Szeretettel Gratulálok ![/u] :);) (ang) *) (l) (f)
– keni -[/color]
Nagyon aranyos versedhez gratulálok,szeretettel,,,Babu(f)