Megfestett korok…
Tükrét mutatja. Megszólít,
s amíg nézem, kibontom.
Látom benne a valódit,
mégis más ez a szirom.
Folytonossá vált lendület.
Csúf széppé torzulása,
s ahol a keze remegett,
fájdalom csúfítása.
Árnyékolt színek és formák,
hullámok viszik, sodorják.
A vére áramlása?
Napok, éjek forgása…
Látható és láthatatlan.
Test és lélek, két ecset,
de összhangban, egy vonásban
csupa jel és üzenet…
Felém nyúl. – Láss…! Megmutatom.
Érzel, hallasz engemet? –
…mélyen nyílik, elfogadom,
s érinti a lelkemet.
Megmozdul a mozdulatlan,
kerek, egész, félszavakban.
Egy részem vele szédül.
Tágul tér, kiegészül…
Hangjegyek a pillanatban,
látok mosolyt, sebeket.
Könnyeket itt-ott, nyomokban
a bezárt érzelmeket.
A kiáltót, ártalmatlant.
Csendet, a természetet.
Logika a térfogatban.
Nincs állandó szerkezet.
Tűnik szegély. Hol a vászon?
Magával ragad és átfon,
simulva helyet keres,
jobb sorsra ígéretes.
[b][i][color=#cc3399][u]Kedves Ilona ![/u]
Versedet már kétszer átolvastam – / nem szokásom/ mert olyan komoly és összetett ábrázolásmódot választottál, amit érezni nagyon könnyen megérteni már nehezebben lehet, mert sok benne az elvonatkoztatás,,,
Annyi eszközt és képet sorakoztatsz fel benne elénk, hogy csak mozaikokra bontva válik láthatóvá és foghatóvá ez az egész…..
[u]Már a címe is számomra misztikus ! *Megfestett korok…*
[/u]
[center]*…mélyen nyílik, elfogadom,
s érinti a lelkemet.
Megmozdul a mozdulatlan,
kerek, egész, félszavakban.
Egy részem vele szédül.
Tágul tér, kiegészül…*[/center]
Íme csak egy mozaikpélda érdekes és csodálatos…
Régen töprengtem ennyit, hogy ide most mit is írjak, mert nem minden érzés leírható….
[u]Sok Szeretettel ![/u] :)(f)
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Icus!
Tetszett a festészeted!:)
"
"Test és lélek, két ecset,
de összhangban, egy vonásban
csupa jel és üzenet…
Szeretettel gratulálok: Ica
"
Köszönöm szépen!
Nagyon jó lett!
Szeretettel:
Ildikó(f)(f)(f)