Csak most volt

Összes megtekintés: 417 

Csak most volt

Ó mintha csak most lenne,
a csók, ölelés
remegő hatalma
és várva szenvedünk,
hogy még lesz
kívánság,hóditás
hűség és szenvedés.

Szánk kíván a test könnyelmű
s hullámos táncként
csillog felénk
a mézédes melegség,
fortéllyal,csellel
bőrünk vágyódva kapcsolja
össze sorsunkat.

Minden perc késő
ami számomra csak ennyi
számodra elég volt ,
de kegyelet és birtoklás
parázslik gyönyörrel ,
s felfakadt bőrünkön
kibuggyan vérünk
egybefolyva örökre .

“Csak most volt” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Laca!
    Nagyon szépen köszönöm ,kedves ,megtisztelő soraidat!
    Az ember egész életét nem bízhatja a reményekre és
    mégis….
    Az emberi életben kiszámíthatatlan tényezők játszanak döntő
    szerepet. Kiszámíthatatlan a jövő. A sors elfújja a
    reményeket, a vágyakat.

    Sok szeretettel….Babu

  2. Kedves Babu!

    "Ó, mintha csak most lenne…" – kezded a versed, aztán így folytatod: "és várva szenvedünk, hogy még lesz…"

    A szép dolgok elmúlnak, a remény pedig él tovább, hogy lesz még részünk testi-lelki gyönyörökben, boldogságra hasonlító állapotokban. Ha hagyjuk persze élni. Mert a remény is el tud múlni, ha feladjuk.

    Laca:)(f)

  3. [i][color=#0000ff][u]Kedves Margareta ![/u]

    Azt gondolom, hogy ennek a versednek van valóságos lapja is, amiből íródott e szüleményed…
    *Ó mintha csak most lenne,
    a csók, ölelés
    remegő hatalma
    és várva szenvedünk,
    hogy még lesz
    kívánság,hóditás
    hűség és szenvedés.* és én itt leginkább ezekre a szép sorokra gondolva gondolom,,,,

    [u]Szeretettel ![/u]

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!