Nyári hőség

Megosztás Nyomtatás 913 megtekintés 11 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Nyári hőség

Mint egy gyermek játszik a tűzzel
árnyék falában a nyári napsugár.
Éjszakája gyémánt, elásva lángolása.
Gomolygó lila áradat a hajnali fény,
szikrázva hull szét, lobban pirosra.
Szökken a higany negyven fok fölé.
Pokoli a hőség, izzadt csepp gurul
lihegő levegő álmos ritmusán.

“Nyári hőség” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  2. Ebbe a nyári cseppbe pontosan belerajzoltad a hőséget. Találó, pokolian tetszett 🙂

  3. Kedves [u] Lac, Anikó, Rózsika (lexi(, István (keni[/u]
    Nagyon szépen köszönöm a figyelmeteket és nagyon jólesett kedves soraitok.(l)(f)
    Szeretettel: Ica

  4. [i][color=#0000ff][u]Kedves Ilona ![/u]

    Amilyen rövid e kis versed, annál nagyszerűbben tudtad belepréselni a lényegi mondanivalódat.
    Valóban ez a nyár már mediterráni mértékeket öltve jól kitett magából, lassan be kellene vezetni nálunk is a délközi sziesztát….

    [u]Szertettel köszöntelek !
    [/u] 😉 😐 😛 😀 *) (f)

    – keni –
    [/color][/i]

  5. DRÁGA ICUSKÁM !!! NYÁRI VERSED SZERETETTEL OLVASTAM . SZERETEM A MELEGET DE BIZONY NÉHA MÁR FŐ A FEJEM PUSZIM LEXI(f)

  6. Kedves Ilona nagyon szeretem a meleget de a nyári hőség nagyon megvisel ………versed róla viszont üdítően hatott szívvel gratulálok Anikó:)

  8. Köszönöm Hadriana, hogy itt jártál.
    Egyszer pokoli a hőség, máskor hideg jégeső!:)
    Szeretettel: Ica

  10. Kedves Ica! Hűen tükrözted azt a rettenetet amit manapság nyárnak hívunk.
    Szeretettel, Adriana:)

Szólj hozzá!