Nyári vihar

Nyári vihar

Forró a nyár, és forró a szerelmünk,
hűs patak partján hűtjük le vágyunk,
tűz fenn a nap, és a nyár szítja hevünk,
virágszőnyeg borítja nászágyunk.

Szerelem illata kering a légben,
hulló csillagként borul ránk az ég,
hűsítő zápor és vad villámfényben,
csitítsd a szomjam és ölelj még… még!

És ahogy a vihar jött, úgy elvonul,
piheg a természet, csitul a vágy,
vízcseppek villannak vadul, frivolul,
és táncuk oly virgonc, de mégis lágy.

Vihar után édes az összebújás,
mikor még lágy szellő is lengedez,
mint szerelemre hívó galambbúgás,
a nap sugara újra körbevesz.

2016. augusztus 2.

“Nyári vihar” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [i][color=#0000ff][u]Kedves Mária ![/u]

    Kedves versed visszafogottan szép, – ilyenek kell lennie egy nyári kint a szabadban történt emléket hagyó kedves szeretkezésnek.
    Élméndús versed tetszett, bár kicsit jobban is elengedheted volna magad a szenvedélyek szárnyain,,,,

    [u]Sok Szeretettel ![/u] 🙂 :] *) (f)

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!