A vágy

A vágy

Az estéim ólomléptekkel haladtak,
a hajnali fényt vártam éjszakákon át,
gondolataim körülötted forogtak,
retinámba égett barna szembogarad.
Reggeli pirkadatkor kinyílt a szemem,
rád gondolva gyorsan szépítkezni kezdtem,
frizurámra sok figyelmet fordítottam,
hajam nyári virágillatban mosdattam.

Léptem sokat, elég lett volna kevesebb,
hogy biztosan láthassalak azért tettem,
szemünk villanása mikor találkozott,
merszünk köszönésre legtöbbször megingott,
lehet, hogy egyetlen szó hiányzott csupán,
mit szemérmünk kimondani nem engedett,
a mennyekben is járhattunk volna talán,
de az idill sajnos nem teljesülhetett.

Mélybarna szembogaradban mikor megfürödtem,
szerelmes tekintetedben kéjjel elmerültem.
A várva várt reggelek emléke megfakult már,
nem tudom, hol lehetsz most, mert titokban távoztál,
azt sem tudom élsz-e még a földön egyáltalán?
Hajnali napfelkeltén néha eszembe villansz.
Hogy szerelem volt-e vagy érzéki vágy, mindegy már,
e mámoros érzés elkísér egy életen át.