Majdnem

Majdnem

Felizzott bennem a láng,
szaporodó kétség, s hiány.
Mikor csontom is parázslott
dacolva elhúzott a pillanat,
többé már nem lett ugyanaz,
felsöpörte a csillagokat.
Majdnem megcsókoltalak.
Szám kapujában a félelem
lázas pillanattal ölelkezett,
virrasztott tovább a vágy.

“Majdnem” bejegyzéshez 22 hozzászólás

Szólj hozzá!