Délidő

Délidő

Megáll a láb, pihenni vágy
emitt e zsenge, vad gyepen,
bogárraj ül, seregnyi lágy
virág talárja ring velem.

Heveny nyaláb a déli láng,
tüzébe mártom ujjamat,
s leírom újra: nézz miránk,
a kétkedések múljanak!

A nyári ég fuvallatát
lesem, hisz enyhét ismerem,
de Istenem, ha hallanád
hogyan kér két csaló szemem…

Mert gyenge még a láb, a hit,
erőfeszítések sorát
megáldd azért, hogy álmaink
s dalunk Veled vigyük tovább!

“Délidő” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kitti, jó hogy újra itt! Már azt hittem, hogy elvesztél! Köszönöm az alapos véleményt! 🙂 Az áldás kérése a mindennapi erőfeszítésekre utal, – gondolom ez nem okozott fejtörést, a 2. versszak végén történik rá utalás. Lehet, hogy átírom, de semmiképp se hosszabbra, pláne nem tökéletesre! 😀 Ölellek (l)

  2. Drága Zina!

    Csupa nyolc szótagszámú versed mondanivalója és ritmusa is remek. Csupán öt sorod nem négyes jambus, a nyolcadik sor, a tízedik, a tizenkettő, tizzenhárom és tizennégy sor nem az. De változatlanul nyolc szótagszámával szépen simul a többihez. Az első két versszak remek. A harmadikban nem lehet tudni, hogy a csaló szem mire utal. 🙂 A befejező versszakban az áldás kérése nyilván nem a vers címére utal, de igazán kibontva nincsen, nekem legalább is, hiányzik még egy versszak miatta. 🙂 Mondjuk előtte el tudnám képzelni, hogy bevonod Őt igazán a versbe…
    Változatlanul tetszik a stílus, bár ezt szerintem még át fogod írni. 🙂 Tökéletesre.
    Gratulálok ölelő szeretettel(f)(l)
    Kit

  3. Köszönöm, hogy szántál rá időt, kedves Attila! 🙂 Igen, a 3. strófától az addigi négyes jambusokat egy-egy hosszú szótaggal picit lassítottam, mert érzésem szerint változik a hangulat. Lehet, hogy törést érez emiatt a fül a ritmusban és nem volt jó ötlet. Nekem nem tűnik fel, mivel már ismerem, eleve lassabban kezdem a 3. versszakot olvasni. Örülök a véleményednek, és igazat adok, én is a 'kevés szóval sokat mondani' híve vagyok, bár nem mindig sikerül. 🙂 Viszont tudom, hogy te tömör, remek verseket írsz! Várlak máskor is! 🙂

  4. Nagyon jó az első két versszak. Innen azonban megtörik a lendület, a ritmusból is kiesel. A vers tetőpontja a nyolcadik sor. Itt meg kellett volna állni. De csak szerintem?! 🙂
    (Sokszor van úgy, hogy a kevesebb a több.)

  5. Gyönyörű vers, tartalom, ritmus érzések csodálatos csokra.
    Élmény volt olvasni, kedves Zina!
    Szeretettel, Éva

  6. Tetszik, ahogy végig dalol, ritmusos a versed.
    Az építkezése is nagyon jó – a végére megvan az erőfeszítés eredménye 🙂
    Szépen fűzött gondolataid örömmel olvastam 🙂 Éva

  7. Dallamos, szép vers, imádság amit írtál, kedves Zina!
    Szeretettel:
    Ildikó(f)

Szólj hozzá!