Mert tudok hinni még…
Nézem, ahogy távolodik,
gomolyog, oszlik a térben,
azt hittem, egyszer megértem,
s a szemem majd hozzászokik.
Kapaszkodtam az örvényben,
próbáltam megállítani,
tudtam erősnek látszani,
vakon veszni a sötétben.
Mennyi átélt, őrült vihar,
s lehet még elgyötört test ép,
ha csak a lelket tépi szét
egy bénító érzészavar…
…de nem óv törékeny burok,
csak hogy akarok hinni még,
s ha gátol sok-sok szakadék,
élni a völgyben is tudok…
Nézem, ahogy távolodik,
gomolyog, oszlik a térben,
áttör fény a szürkeségen,
érzem, ahogy kibontakozik.