Az ébredés

Összes megtekintés: 491 

Az ébredés

Hűvösen köszönt a mézszemű hajnal,
hajkócolós, csuda-álomszavakkal.
Majd térdre borulva, sorára várva,
mint élénk szemű, aranyhajú árva,

odafenn a nap is helyére kerül,
az égbolt lassan igaz-kékre derül…
…s a fűszagú, fénytől mámoros reggel,
örömében ejtett harmatkönnyekkel,

egy új csodát tesz a mának kezébe,
hogy ledobott hited visszavedd végre,
s talpad alatt utad megkopott zaja.
olyan legyen mint ébredés hajnala.

Szála Gabriella

“Az ébredés” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Friss, üde örömteli ébredés, egy szép versben megírva. Az utolsó versszakod óhaját veled együtt vágyom én is, és biztos, hogy még rengetegen. 🙂 Gratulálok, Gabi (f)

Szólj hozzá!