Olyan mintha szakítottunk volna…

Olyan mintha szakítottunk volna…

… pedig nem történt semmi!
Találkoztunk háromszor, vagy talán négyszer
s felruháztuk a másikat sok nem létező erénnyel.
Vártuk, mi lenne ha a másik pont azt tenné vagy azt szóllná
amit érezni, hallani szeretnénk?
Pár nap alatt megálmodtunk egy egész életet!
S lám vége lett…
Többé nem találkoztunk, nem beszéltünk.
Miért is tettük volna?
Két idegen, az életben más irányba sodródva…
Mégis… olyan mintha szakítottunk volna…

“Olyan mintha szakítottunk volna…” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Tetszik ahogy elénktártad.Szerintem nem csak benned kavarogtak ilyen érzések sokak helyett is megírtad remekül pár sorban. Gratulálok 😉

  2. [b]"Vártuk, mi lenne ha a másik pont azt tenné vagy azt szóllná
    amit érezni, hallani szeretnénk?"[/b]

  3. Kedves Andrea kemény dolog az "újrakezdés" egy sérült lélekkel elhinni a csodát a múlt árnyékában ,azt mondják akit a kígyó megcsíp az a gyíktól is fél ………és talán a múlt szerelmek "előnye "hogy kicsit idealizálta őket az idő ……….meg nem mindegy az sem milyen élet szakaszban éli meg az ember ……….szép emléket állítottál ennek a
    "szakításnak "ami nem véletlen hagyott nyilván benned nyomot annak ellenére hogy a
    "két idegen "el sem indult igazán a közös úton ……….Anikó

  4. Köszönöm Icu! Nagyon örülök, hogy itt jártál, hogy olvasod az oldalt. A vers nem fiktív, de nem is aktuális. 🙂 Eltelt azóta az idő…

  5. Drága Andikám!

    Mindig hatással vannak rám a verseid, gondolataid megérintik a lelkemet.
    Nem tudom fiktív, vagy igaz a történet, egy biztos, a múltban számtalanszor átéltem én is….

    Ölellek nagy szeretettel, örültem, hogy újra olvashatlak. Icu(f)

Szólj hozzá!