HULLÓ FALEVELEK
Fényben élve játszó szélben,
tapsikolnak, úgy fénylenek,
dísze fának itt az őszben
susognak a falevelek.
Reggelre már dér belepi,
sárgul, fonnyad, pirosodik,
a sorsát el nem kerülheti,
rézben, bronzban ékeskedik.
Jelmezben a táj, mily pompa,
szín kavalkád erdő szerte,
szél fúj bele minden lombba,
levél konfetti hull földre.
Erdő ekkor színes varázs,
nagy szél nyögeti fák lombját,
a sok levél ekkor párás,
őszmester már teszi dolgát.
Kezdi táncát a sok levél,
ünnep helyett, ez a búcsú,
pörög, kereng, viszi a szél,
méltósággal mind alább hull.
Egykor való, fent volt arra
most elterülve fekszik lent.
zizegve szállt az avarra,
új szín takarja a fövenyt,
Évszakváltó levélhullás,
szomorú most e jelenség,
kopasz fák és ágak csupán,
égbe nyúló meztelenség.
Tb 2014-11-03
Köszönöm bátorításodat.
Szeretettel:Laci(f)
Kedves László!
Szép és dallamos, a színes jelzőktől ragyog a versed. Gratulálok. Egy kezdőnek dicséret jár, mert tetszett.
Üdvözlettel: Margó
Köszönöm figyelmedet.Mint kezdő,nem mertem átlépni a szótagszámok határát, de eljön az idő, akkor.
Üdvözlettel:Laci
E
Én egy helyen hiányoltam a nevelőt csupán:"az erdő…"máshol nem olyan feltűnő…remek a vers,szépek a jelzők, hasonlatok. Akár az ősz
..Gratulálok versedhez. Üdvözlettel:B:)
Kedves zina! Köszönöm látogatásodat,észrevételedet.Fura lehet de most kezdek írni, tanulni. Őszinte véleményeknek jobban örülök.Minden jót kívánok!
Kedves László! Elolvastam a verseidet, mindegyik szép ritmusos, ez is, csak itt-ott törik meg, de biztosan a keringő falevelek miatt.:) Pár helyen a névelők hiánya olyan furcsán magyartalanná teszi a sorokat. Nem tudom még, hogy csak elismerő véleményeket fogadsz vagy egyéb észrevételt is, ezért elnézésedet kérem, jószándékkal jártam nálad. 🙂