Belső szépség!

Belső szépség!

Ó anyám!
Mért néznek rám úgy az emberek?
Hisz ember vagyok, én is érzek szeretek!

Ó gyermekem!
Oly gonosz a világ! A szeretet már az egekig kiált!

Pénzre váltott érzelmek, Uralják a földet.
Észre sem veszik, a tündöklő völgyet.

Vagy a tarka pillangót,
Mit Te még egyre megcsodálsz.

Te szépnek látod, a tündöklő eget,
Amint kósza szél, felhőt terelget.

Oly korán megérzed, a tavaszi illatot.
Látod az ágat, mit megtépáztak viharok.

A Te pici lelked, tiszta, mint a harmat.
Minden rezdülése, mennyei fuvallat.

Ó bár foghatnám, mindig a Te kezed?
Életed útján mindig, együtt lenni veled.

Hogy Emberi gonoszság, ne ártson Neked!
Hogy a kicsi lelked, senki ne szennyezze be!

Nem segíthetek! Utad neked kel járnod.
S az élet viharát, egyedül kiállnod!

Hogy erős légy, én drukkolok neked!
Kísérjen utadon, az anyai szeretet.

Mert az anyai szeretet a legnagyobb kincs.
Csak az tudja igazán, akinek még az sincs!

“Belső szépség!” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Julianna!
    Csodálatos az anya és gyermek kapcsolata…az Édesanya ,csak jót akar,
    az anyai szeretet végtelen,de gyermeke helyett nem élhet.Neki kell megjárni a maga útját
    még akkor is,ha az "rögös"néha.
    Okos versedet érdeklődéssel olvastam..és gratulálok!
    Szeretettel:K.Teri

  2. Kedves Julia,,ez már a világ menete,,szépen megirtad az anya és gyermek közötti
    szeretetet az útmutatást ,,
    "Nem segíthetek! Utad neked kel járnod.
    S az élet viharát, egyedül kiállnod!",,igen erröl van szó,,,gratulálok ,,,üdvözlettel,,,,Babu:)(f)

  3. Kedves Julianna!

    A versedhez szeretettel gratulálok. Örülök, hogy itt olvashatlak.

    Szeretettel: Margó(f)

  4. [b][i][color=#cc3300][u]Kedves Julianna ![/u]

    Való igaz, amit a versedben írsz, hogy egy egész életen át – nem lehet, mert a természet ilyennek alkotott minket, hogy egy idő után normális keretek között a gyereknek kelljen a szüleje sírjába nézni, mert fordítva jajjj! – az már nem természetes..
    Mindezt olyan hűen és szépen vezetted le versedben és intelmeidben , hogy van egy kor, melytől kezdve mindenkinek magának kell megküzdeni a saját életét
    A belső szépségre mondják: kívül cifra, – belül rongy, aki mást mutat mint amilyen gonosz belülről…..
    Csak a tiszták az igazi fények a világítók és az őrzők sokunk közül, és ehhez nem kell a külcsíny – inkább a belbecs,,,,,,

    [u]Szép versedhez Szeretettel Gratulálok !
    [/u]
    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!