Vagyok aki vagyok…
Ma oly fakó s fénytelen sötét az éj,
mégis bársonyába burkolózom.
Fűszeres illat száll felém, tán fahéj,
de szívembe zárni mégsem tudom.
Lelkem, mint apró, lángoló égitest,
fényeket küld a világ felé,
de érzem az elme felelni még rest…
…hogy álljak így Isten s magam elé?
Célt érnék-e nem tudom, nem is hiszem,
de ki az ki megmondja mennyit ér,
ha a sorsom fogcsikorgatva viszem,
s karom erőlködéstől lesz kemény?
Semmit, mondják a boltban és nevetnek,
s bár kenyerük elváslik fogamon,
számukra a kétkedő az eretnek,
és ismeretlen szó a fogadom.
De vannak emberek, akik eldobják
és feledik a fájó éveket,
és ma már csak azt teszik és azt mondják,
amit a lélek diktál, s úgy tesznek…
2016. augusztus.
Kedves Keni, Babu, Icu!
Nagyon szépen köszönöm figyelmeteket, a méltatást!
További szép napot! Gabi
Drága Gabikám!
Minden versed a lelked legmélyéből pattan ki, ezért is szeretem kivétel nélkül mindegyiket.
Örülök, hogy újra olvashattalak és gratulálok.
Ölellek a régi szeretettel: Icu(f)
Szép versedhez szeretettel gratulálok,,sok mély érzés bújik meg soraidban,,üdvözlettel,,,Babu(l)
[b][i][color=#cc3300][u]Kedves Gabriella ![/u]
Komoly versed sok lélektani elemeket boncol emberi oldalról nézve és sok minden filozófiai kérdést is felvetsz, egy kicsit keverve a hitéletünk fogalmával, értékmérőnkkel, fogadalmainkkal és feledékenységünkkel.
[u]Talán nem is boncolgatnám ezt a míves verset, hiszen minden sorod önmagáról mesél !
Sok Szeretettel ölellek ![/u]
– keni -[/color][/i][/b]