Vagyok aki vagyok…

Összes megtekintés: 457 

Vagyok aki vagyok…

Ma oly fakó s fénytelen sötét az éj,
mégis bársonyába burkolózom.
Fűszeres illat száll felém, tán fahéj,
de szívembe zárni mégsem tudom.

Lelkem, mint apró, lángoló égitest,
fényeket küld a világ felé,
de érzem az elme felelni még rest…
…hogy álljak így Isten s magam elé?

Célt érnék-e nem tudom, nem is hiszem,
de ki az ki megmondja mennyit ér,
ha a sorsom fogcsikorgatva viszem,
s karom erőlködéstől lesz kemény?

Semmit, mondják a boltban és nevetnek,
s bár kenyerük elváslik fogamon,
számukra a kétkedő az eretnek,
és ismeretlen szó a fogadom.

De vannak emberek, akik eldobják
és feledik a fájó éveket,
és ma már csak azt teszik és azt mondják,
amit a lélek diktál, s úgy tesznek…

2016. augusztus.

“Vagyok aki vagyok…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Drága Gabikám!

    Minden versed a lelked legmélyéből pattan ki, ezért is szeretem kivétel nélkül mindegyiket.
    Örülök, hogy újra olvashattalak és gratulálok.
    Ölellek a régi szeretettel: Icu(f)

  2. [b][i][color=#cc3300][u]Kedves Gabriella ![/u]

    Komoly versed sok lélektani elemeket boncol emberi oldalról nézve és sok minden filozófiai kérdést is felvetsz, egy kicsit keverve a hitéletünk fogalmával, értékmérőnkkel, fogadalmainkkal és feledékenységünkkel.

    [u]Talán nem is boncolgatnám ezt a míves verset, hiszen minden sorod önmagáról mesél !

    Sok Szeretettel ölellek ![/u]

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!