Most és mindig

Összes megtekintés: 451 

Most és mindig

Most már minden lüktető percemben
figyelem éberen tested lélegzetét
széles mellednek ritmusos vonalain
látom ahogy fel s le ring a szerencsém .

S figyelem szűkszavú ajkad szavait
mely álmodban is rólam fecseg
hallgatom szapora szavaid kincsét
mik megtalálják maguk fészket .

S ha talán elfáradnál önzetlen
ott vagyok tünödve győztesen ,
hogy nem lehetsz a másé sosem,
míg homlokodra hull hajtincsem .

És őrzöd lettem kedved szerint
kibogozom szívednek pajkos cselét,
de fáj a tudat ha nem kék az ég
csengő hangommal dúdolom zenéd

hogy megőrizzelek a hatalmamban
törekvő sorsom éber mosolyában
és nyugtalanul figyelem hangulatod
lüktető perceinkben szomjasan .

“Most és mindig” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Margareta!

    Szíved vallomását biztosan örömmel olvasta az is, akinek írtad.

    Nagyon nagy szeretet árad felé!
    Tartson ez "most és mindig" … örökké!

    Szeretettel gratulálok legújabb versedhez! Edit(l)(f)

Szólj hozzá!