A vizek ereje

A vizek ereje

Tengerek s folyók, építők, majd kegyetlen
rombolók.
Vad vizek! Tengertaréja pusztítja kietlen
partjait.
Magas s alacsony szépen csipkézett szikla
falait.
A csendes, lágy folyam is magvadul olykor,
olykor.
Hordalékot és iszapot kavar s magával
vonszol.
Rónákon vágtató szilaj vadként, réteket s
házakat takar.
A tavak csendesek, sima tükrüket csak néha
borzolja szél.
Vizük égszín kék, zöld, vagy fekete a felhők
játéka ez.
Csendes vizüket, magas hullámra korbácsolja
a feketeség.

Hűs forrásvíz, mely magas bércek szikláján
fakad.
Selymes kristályvize hűsíti torkodat a mélység
felé szalad.
Szalad, hívja a hegyi patak, mely köveket fényesre
tisztogat.
A folyó most bezárja ölelő karjába tovább már
nem siet.
Oly mindegy hűvösen simogatók, vagy kegyetlen
rombolók.
Lám, akkor félnek tőled amikor a legszelídebb
vagy.
Fékeznek, gátat emelnek, amikor megtudnál védeni
másokat.
Ne búslakodj, csak hömpölyögj tova, vidd csónakom
haza.

Déva2
2015.április 21