Múló varázs
Ligetbe sétálok verőfényes nyári napon,
ezüst kék tóban tükröződik vissza az arcom.
Tónál együtt voltunk régen, rózsát szedtél nékem.
Szerelmesen néztél engem, égszínkék szemeddel,
közben langy szellő cirógatott. Te fogtad kezem,
csókoltál! Édes szavakat suttogtál fülembe,
tűzpiros pillangó örömtáncot járt kettőnknek.
Most egyedül vagyok!Rád gondolok!Múlt emléke.
Várom jöjj felém,édes reménnyel öntözzed
bús lelkem. Még érzem a csókod helyét ajkamon.
De most leszakítok egy szép virágot bedobom
a tóba,elbúcsúzóm emlékeinktől fájón.
Várok addig míg elsodorja folyam rózsámat,
utolsó pillantás,és itt marad a bánat,
felejtem így arcod örök,múló pillanatát.
Köszönöm szépen kedves Szabolcs!
üdv-Judit Gyöngy:)(cfc)
Köszönöm szépen kedves Margó!
Sok szeretettel-Judit Gyöngy:)(l)
Nagyon szép és fájó búcsúvers. Gratulálok szeretettel: Margó(l)(f)(f)
Kedves Judit!
Csodálatos versedhez gratulálok!
Azt hiszem a történtek jó néhány embernek ismerős lehet.
Üdv
Szabolcs