Apró, gyenge

Apró, gyenge

Apró, gyenge magvat földembe vetettél,
hogy tekintetvízzel szerelmet növesszél –
megfakadt, kipattant, hajtása benn kúszik,
kamrában, pitarban jeges szél nem búvik.

Nincs már szikes talaj, batyut kapott lazán;
az ér is dörömböl, mint eszement vagány –
betapasztott mindent burjánzó érzelem,
víg szívzavar cseng-bong fejemben ércesen.

Gondoltam volna-e tegnap még erre én?
(Mára fényképezném, vásznakra festeném.)
És úgy tetszik nékem, soha ki sem vágom,
belém-nőtt erdő vagy, s ott ülök egy ágon.

(átdolgozás, 2016. augusztus)

“Apró, gyenge” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. [b][u]Kedves Eta, Edia és Rzsike![/u][/b]
    Nagy örömmel tölt el, hogy meglátogattátok szerény kis versemet. Apró és gyenge is, de… az enyém. 🙂 Szeretettel köszönöm tetszésteket. Minden jót! Éva

  2. Nagyon tetszett ,olyan remekül összeraktad.

    "És úgy tetszik nékem, soha ki sem vágom,
    belém-nőtt erdő vagy, s ott ülök egy ágon."

    Nahát,ilyen szép hasonlat.(l)

  3. .
    Elképesztően egyedi metafora!
    "belém-nőtt erdő vagy, s ott ülök egy ágon."

    Gratulálok kedves Éva!

    Eta

Szólj hozzá!