Apró, gyenge
Apró, gyenge magvat földembe vetettél,
hogy tekintetvízzel szerelmet növesszél –
megfakadt, kipattant, hajtása benn kúszik,
kamrában, pitarban jeges szél nem búvik.
Nincs már szikes talaj, batyut kapott lazán;
az ér is dörömböl, mint eszement vagány –
betapasztott mindent burjánzó érzelem,
víg szívzavar cseng-bong fejemben ércesen.
Gondoltam volna-e tegnap még erre én?
(Mára fényképezném, vásznakra festeném.)
És úgy tetszik nékem, soha ki sem vágom,
belém-nőtt erdő vagy, s ott ülök egy ágon.
(átdolgozás, 2016. augusztus)
[b][u]Kedves Eta, Edia és Rzsike![/u][/b]
Nagy örömmel tölt el, hogy meglátogattátok szerény kis versemet. Apró és gyenge is, de… az enyém. 🙂 Szeretettel köszönöm tetszésteket. Minden jót! Éva
Nagyon tetszett ,olyan remekül összeraktad.
"És úgy tetszik nékem, soha ki sem vágom,
belém-nőtt erdő vagy, s ott ülök egy ágon."
Nahát,ilyen szép hasonlat.(l)
.
Elképesztően egyedi metafora!
"belém-nőtt erdő vagy, s ott ülök egy ágon."
Gratulálok kedves Éva!
Eta