Fantom szerelem
A szerelmünk olyan, mint egy látomás,
először azt hittük, hogy végállomás,
de rájöttünk hamar, fantom szerelem,
sokszor képmutató, oly' „nemszeretem”.
Vajon meddig bírjuk még a gyötrődést,
Se egymással, se egymás nélkül élést,
Vajon mikor lesz, mikor újra látom,
hogy elűzöd végre szomorúságom.
Örülj a mának, s a szépre emlékezz,
mi történt eddig, kérlek, ne ítélkezz!
S ha úgy érzed, hogy a szerelmünk igaz,
csókoddal pecsételd, legyen ez vigasz.
Kívánd, álljon meg az óra e percben,
tudjam, érezzem, nem hagysz többé cserben,
életed s életem összefonódott,
s a fantom szerelem végleg búcsúzott.
Kedves Mária!
A szerelem már csak hol ilyen, hol olyan. Szenvedéssel tele, még ha biztosnak látszik is.
Szeretettel olvastalak: Viola (f)
Nagyon szuper!
Ez kell, hogy legyen a mottónk.
" Örülj a mának, s a szépre emlékezz,"
Marikám, ez a vágyakozó vers a szerelem után gyönyörű lett :]gratulálok:: szeretettel Ági(f)
Drága Marika,,szeretettel gratulálok csodaszép versedhez,,baráti öleléssel,,,,Babu
Drága Marikám!
Nagyon érdekes érzést vettél górcső alá!
A szerelem nagy lánggal lobog, aztán mintha lejjebb vennék a lángot, csak pislákol…
Mégis érezni versedből, hogy ott a remény, csak egy csók, s újra feltör a régi vágy, nos ez lenne a a pillanat, mikor meg kellene állítani az órát!
Szépen megírt vágy!
Szívvel olvastalak: szeretettel: Edit (l)(f)