Fantom szerelem

Fantom szerelem

A szerelmünk olyan, mint egy látomás,
először azt hittük, hogy végállomás,
de rájöttünk hamar, fantom szerelem,
sokszor képmutató, oly' “nemszeretem”.

Vajon meddig bírjuk még a gyötrődést,
Se egymással, se egymás nélkül élést,
Vajon mikor lesz, mikor újra látom,
hogy elűzöd végre szomorúságom.

Örülj a mának, s a szépre emlékezz,
mi történt eddig, kérlek, ne ítélkezz!
S ha úgy érzed, hogy a szerelmünk igaz,
csókoddal pecsételd, legyen ez vigasz.

Kívánd, álljon meg az óra e percben,
tudjam, érezzem, nem hagysz többé cserben,
életed s életem összefonódott,
s a fantom szerelem végleg búcsúzott.

“Fantom szerelem” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Mária!
    A szerelem már csak hol ilyen, hol olyan. Szenvedéssel tele, még ha biztosnak látszik is.
    Szeretettel olvastalak: Viola (f)

  2. Marikám, ez a vágyakozó vers a szerelem után gyönyörű lett :]gratulálok:: szeretettel Ági(f)

  3. Drága Marika,,szeretettel gratulálok csodaszép versedhez,,baráti öleléssel,,,,Babu

  4. Drága Marikám!

    Nagyon érdekes érzést vettél górcső alá!
    A szerelem nagy lánggal lobog, aztán mintha lejjebb vennék a lángot, csak pislákol…
    Mégis érezni versedből, hogy ott a remény, csak egy csók, s újra feltör a régi vágy, nos ez lenne a a pillanat, mikor meg kellene állítani az órát!
    Szépen megírt vágy!
    Szívvel olvastalak: szeretettel: Edit (l)(f)

Szólj hozzá!