Földi űr
Üres a lelkem, kong,
nincs ki betöltse az űrt,
hiányzik belőle valaki,
ki vérem felpezsdíti.
Hiányzik akit érdekelne,
mit gondolok a világról,
hiányzik simogató tekintete,
mely kíváncsian néz a szemembe,
hiányzik, ki boldognak szeretne látni,
még erre a földi kis időre.
Kedvedért magányom elfelejteném,
csak megérintenéd szívem,
többet érne az minden testi kéjnél,
ha elmondhatnám mi bánt engem.
Írhatnál rólam szonetteket,
mint valamikor Shakespeare,
és fülembe súgva elszavalhatnád nekem,
akkor e földi űr megszűnne nyomban
és felhevülne kihűlt szívem.
Kedves Icu!
A szél megfordulni látszik :), lehet, hogy másban kell megtalálnom az örömömet, csak rossz helyen keresem ! Örülök, hogy ismét nálam jártál!(f):)
Szeretettel üdvözöllek: Melinda
Kedves Melinda!
Annyi szomorúság, fájdalom van benned, mert nincs, aki betöltse szívedben az űrt.
Kívánom, hogy forduljon meg a szél, s repítse el hozzád azt az embert, kire oly régóta vársz!
Szeretettel olvastam szép versedet: Icu(f)(f)
Kedves Éva!
Köszönöm kedves szavaidat! Hiányérzetemet fogalmaztam meg versemben, remélem egyszer majd teljesül vágyam.
Melinda
Kedves Erzsi!
Köszönöm biztató soraidat és jó kívánságodat!
Szeretettel láttalak: Melinda:)
Kedves Melinda! Kivánom teljesüljön vágyad, melyet oly szépen megírtál. Szeretettel Éva(f)
Kedves Melinda!
Szeretettel kívánom Neked, hogy valaki hozzád találjon és betöltse szívedben ezt a szomorú űrt. Gyönyörű gondolataidat szeretettel olvastam. Gratulálok és szép napokat kívánok:Erzsi