Könnyek arca

Könnyek arca

Könnyek arca ,
könnycseppeknek ezernyi sokasàga.
Forró csókjaival felszàrítva ,
forró csókjaiban ajkàra :
Ràforrott rémült pillanat.

Könnyek arca,
ő àltala lett vígasztalàsa.
Minden eltiprott,beteljesületlen,
vàgyakozàsaimnak a valósàga.
Elringatvàn karjaiban,miként egy kisdedet.

Könnyek arca,
ki én vagyok.
S könnyeimből még meglehet,
egy napon újra életre kelve :
Egy napon – ismét megszületek…

Könnyek arca,
könnyeknek ezernyi sokasàga,
ott vala most is vele.
S oly finom,puha,bàrsony hajànak,
hozzàm odahajoló,véletlen cirógatàsa.

Könnyek arca,
könnyek arca csak vele,
s ím mosolyban felragyog.
Két keze közt vilàgom,
két keze közt – végtelen ,boldog vagyok.

Könnyek arca,
àllja tekintetét. – csodàlva;
Sokkal több bàtorsàgàt,
sokkal több erejét.
Amelyet magàval hozott az úton…

Könnyek arca,
könnycseppeknek ezernyi sokasàga.
Elsuttogott szavakban,
elsuttogott szavainak vígasztalàsa :
Oly mélyről érkezik.

Könnyek arca,
ki én vagyok.
Hűséggel dobbanó szívemben.
Kapott sebekből kibuggyanó vércseppek ;
S leszünk elmúlhatatlan – örök szerelemben…

Óbuda – Ràdl àrok ; 2016. Augusztus 31. Szerda