Adamecz László
AZ EMLÉKKERESŐ<br />
Zircre érkeztem, szememmel kutattam,
erre jártam, sétáltam, csókoltam.
Itt remegett szívem, rebegett szám,
itt bűvölt az ölelés és a nyár.
Kamasz szerelmes álmokkal éltem,
akkor annyi jó emberrel beszéltem.
Múló évek vágyaival érkeztem,
most emlékek szólítottak engem.
Itt ez történt, itt ennek örültél,
itt csalódtál, itt csókot visszakértél.
Micsoda változás, mégis örülök,
ami volt úgy jó, semmit nem törülök.
A kötődés egy életre megmaradt,
emlékeimmel vagyok gazdagabb,
ha nem tudok közétek menni,
szívemben szeretek veletek lenni.
Kedves Keni!
Köszönöm figyelmedet és kedvességedet. Örülök, hogy ismét köztünk vagy. Gépem elromlott, ezért késtem válaszommal.
Határtalan szeretettel:László
[center][i][color=#cc3366][u]Kedves László ![/u]
Mi úgy vagyunk ezekkel az emlékképeinkkel, mint a gyilkos, aki visszatér a tetthely színterére, de hogy ő mit érez ilyenkor – nem tudom, azt viszont igen, amikor én is olyan helyre megyek vissza, ahol emlékeim sokaságának színterét találom, és akkor engem is ellep a mindent felidéző, és emlékeztető – gyönyörű nosztalgia,,,,
[b]Szívesen olvastam szép emlékeid csodás visszaemlékezéseit ![/b]
[u]Tisztelettel és Üdvözlettel ![/u]
– keni -[/color][/i][/center]