Nyári zsoltár
Nyugatra néz a néma ég,
milyen nehéz, tömör!
Idő falán a szél marék
hideg mesét söpör,
Korán, de már a végtelen
hazába vinni kénytelen
a nyárcsodát, s a sárga rét
siratja már, siratja még,
ne menj, te szent gyönyör!
Bolyong a zúgó estharang,
a csendje mélyre nyúl,
szíved porát, giling-galang,
letörli, s elcsitul.
Kutasd a véges út okát,
a fény ezüst selyembrokát
ruhája bő, de felveszem,
csak itt maradj belül velem
te szent s örökre új!
😉 Minden, amit érzékelsz a világból, az Benned is ott van! Élettel teli, vidám napokat, Janna! : )
Egy indián – relaxálós – videóból idéztem. Szeretem, ahogy a Természettel "mesélsz" vidáman, élettel teli a költészeted.
Janna, nem tudom honnan idéztél, de így van. Mindannyian csodák vagyunk! :]
[color=#ff0099]"Minden amit érzékelünk a Világból, az Bennünk is ott van."[/color]
Ez a gondolat – visszhangzott- , majd visszahozott a Tiédhez:
[b]"Kutasd a véges út okát,
a fény ezüst selyembrokát
ruhája bő, de felveszem,
csak itt maradj belül velem
te szent s örökre új!"
[/b]
Megtudod írni amit – és ahogy – én nem. (f)
Köszönöm, Attila! Örülök a figyelmednek és annak, hogy átragadt a hangulata. 🙂 Milyen találóbb címet adnál? Kíváncsian várom. 🙂
Nagyon tetszik ez a versed. Csupa zene, csengés-bongás. A hangulata pedig rögtön átragadt rám is. A rímek is bravúrosak, szóval, igazi gyöngyszem ez a vers, igazi élmény az olvasónak. Ha valamin változtatnék, az legfeljebb a címe. De ez is megfelel.
Üdvözlettel, Attila
Szívből köszönöm a látogatásodat és a biztatásodat, kedves Keni! 🙂
[center][i][color=#cc3366][b]Kedves Zina ![/b]
Nagyon finom ábrázatú versben köszönsz el a lecsengő nyár aranyló színeivel zsoltárodban, de hidd el lesz még nyár és jön még a zordabb időkre is egyszer szép kikelet,,,,
[b]Sok Szeretettel ! [/b]
– keni -[/color][/i][/center]