Éjdelén…

Éjdelén…

Hova lett?
Vagy nem is volt érzelem?
Csak játékszered,voltam ,kedvesem?
Ne hagyd hamvadni a parazsat,
szerelmesen karomba vártalak.

A karodba szerelmesen vágyom én,
a napnak minden percén, és éjjelén,
mert tudom és érzem,hogy éjdelén,
ha közelebb lennél,repülnél felém!

Ha vitázna benned az értelem,
legyőzné e benned az érzelem?
Vágynál e rám mint ahogy én,
minden aranyló napnak reggelén?

Már tudom, a szerelem kortalan,
s érzem a tiéd sem hontalan,
nálam az otthona, ezt ne feledd
kedvesem soha !

“Éjdelén…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm Keni,hogy itt jártál,és olvastál,köszönöm a gratulációdat,és kívánok Neked mielőbbi gyógyulást?? Ágnes:)

  2. [center][i][color=#cc3366][u]Kedves Ágnes ![/u]

    Versedben igazán nagy gondokat feszegetsz, mert míg Ti nők, ha szerettek belevetitek magatokat a szerelem delébe, de nálunk a férfiaknál mindig harcot vívnak egymással bennünk az érzelem és az értelem, és sokszor igenis nehéz helyzeteket idézve ezzel elő a nők számára.

    Csak a mostani versek közül is már több felvetett kérdéssel találkoztam közös nevezőn ezzel a kérdéskörben…..
    A megoldást erre én sem tudom, mert ez macska egér játék az életünkben – mindkét részről,,,
    [b]
    Érzelmes és kételkedő versedhez – Gratulálok !

    [/b][u]Szeretettel !
    [/u]
    – keni -[/color][/i][/center]

Szólj hozzá!