Szívnehezék

Szívnehezék

Nehéz a szívem, ólomsúly húzza,
gyomromat marja vaskos kötege –
megátalkodott, nem mozdul onnan,
egyensúlyra lelt búmnak közepe.

(Mint mérleghintát beállító pont,
olyan lett bennem ez a halk ború –
kibillenteni…? milyen jó volna…
ám zsigerbe-nőtt átkom nagykorú.)

Rámőszült a gond, öreg páromként
együtt visz utunk a finis felé –
s ha elhagyom őkelmét addig…
remélem derűm sem dühítené.

(2016. augusztus)

“Szívnehezék” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][u]Keni kedves![/u][/b]
    Mélységes hálával tartozom rendszeres látogatásaidért, hozzászólásaidért.
    Engem mostanában eléggé lefoglal a költözködés, de egyébként sem vagyok bőbeszédű egy-egy portálon… véleményezés tekintetében. Régebben nem volt mindig így, de ez mára ekként alakult. Több összetevője van, nincs értelme részletezni. Ám mindig nagyon örülök minden egyes látogatásnak. Szeretettel. Éva

  2. [center][i][color=#cc3366][u]Kedves Éva ![/u]

    A te rövid, de tömör verseidre mindig lehet számítani abban, hogy komoly, mély értelmet is adsz neki, benned nem lehet csalódni, mert mindig megütöd a költészet fokának mértékét, mint ahogy eben az érdekes – igaz – versedben is !

    [b]Sok Szeretettel ![/b]

    – keni -[/color][/i][/center]

Szólj hozzá!