Szívnehezék
Nehéz a szívem, ólomsúly húzza,
gyomromat marja vaskos kötege –
megátalkodott, nem mozdul onnan,
egyensúlyra lelt búmnak közepe.
(Mint mérleghintát beállító pont,
olyan lett bennem ez a halk ború –
kibillenteni…? milyen jó volna…
ám zsigerbe-nőtt átkom nagykorú.)
Rámőszült a gond, öreg páromként
együtt visz utunk a finis felé –
s ha elhagyom őkelmét addig…
remélem derűm sem dühítené.
(2016. augusztus)
[b][u]Keni kedves![/u][/b]
Mélységes hálával tartozom rendszeres látogatásaidért, hozzászólásaidért.
Engem mostanában eléggé lefoglal a költözködés, de egyébként sem vagyok bőbeszédű egy-egy portálon… véleményezés tekintetében. Régebben nem volt mindig így, de ez mára ekként alakult. Több összetevője van, nincs értelme részletezni. Ám mindig nagyon örülök minden egyes látogatásnak. Szeretettel. Éva
[center][i][color=#cc3366][u]Kedves Éva ![/u]
A te rövid, de tömör verseidre mindig lehet számítani abban, hogy komoly, mély értelmet is adsz neki, benned nem lehet csalódni, mert mindig megütöd a költészet fokának mértékét, mint ahogy eben az érdekes – igaz – versedben is !
[b]Sok Szeretettel ![/b]
– keni -[/color][/i][/center]