Dél szele moccan

Dél szele moccan

Izzad az éjjel, hallgat a holt ég,
dúl a sötétség, csillag az ágy,
légtakaróban illeg a szépség,
álmot keres még nyurga faág.

Messze a nyárson távoli füsttűz,
láncba fogózva szökken a láng,
zizzen a búza, szisszen a vén fűz,
szél paroláz és forral a nyár.

Ébred a hajnal, mákony ereszték,
s új napok álma lét kapuján,
fényibe zárja rezgő azúrkék,
árnya vöröslő csóva spirál.

Dél szele moccan, enyhül a hőség,
lassan halad a kósza topán,
szűk tarisznyáját érzi a szükség,
lesz-e még – kérdi -, teli kosár.

“Dél szele moccan” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Joli, micsoda csemegére találtam! Gyönyörű verset olvastam, remekbe szabott formát, és ritmust, költői képekbe árnyalt nyári éjszakát. Fantasztikusan lehet skandálni, szuper!
    Nagy-nagy elismerés!!
    Brigitta

  2. Kedves Keni örülök, hogy itt jártál, és köszönöm a véleményed, gyere máskor is.

    Szeretem a kötött formájú verseket, lehet konzervatív vagyok, nem lehet, hanem 🙂 biztos, de nekem az ilyen jellegű versek tetszenek.:)

    Szép napot !

    Szeretettel Joli:)

  3. [center][i][color=#cc3366][u]Kedves Joli ![/u]

    Egyre ritkábban olvasok ilyen gyönyörűséges időmértékes verseket, melyek ennyire díszesek a szépen összeillő, és válogatott igényes szavak csokrába szedve tálalád !

    [b]Nagyon gratulálok, mert nagyon tetszett ![/b]

    -[u]Szeretettel ![/u]

    – keni -[/color][/i][/center]

Szólj hozzá!