NYÁRUTÓ

NYÁRUTÓ

A vidám nyár utolsó, kedves dallama
Szétterül a langy, álmatag szélbe
Belekap száz, reszkető levélbe
Mintha most ébredne bűvös hajnala

Elrejteném a lebukó nap fényét
Védőpajzsként ráfonnám szívemre
Sugároznék a sok nincstelenre
Felélesztve mindenki reményét

Szétkürtölném szerte a világba,
mint tündérkertek pompázó virága
Szeressétek egymást emberek!

Énekelnék boldog táncot ropva
Megpihennék ölelő karodba’
Az élet így nyár nélkül is kerek.

Eger,2016. szeptember 5. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“NYÁRUTÓ” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. És a versed is szép kerek.:) Szeretettel gratulálok, Virág! Ritkán "látlak"…

  2. [b][color=#9900ff][u]Kedves Rózsa ![/u]

    Igen szép szonettet kerekítettél ebben a reménységet váró és mindenkit átölelő témakörbe !

    [u]Csodálattal olvastam szép és komoly kötésű versedet ![/u]

    [i]Sok Szeretettel !
    [/i]
    – keni -[/color][/b]

  3. Kedves Rózsa!
    Az bizony jó lenne, ha nem halna ki a remény és szeretnék egymást az emberek.
    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!