Kerestem a hangod

Kerestem a hangod

Kerestem a hangod életem értelmét.
Haragszom, de nagyon,
hogy elpocsékoltad a fényt.

Nem gyújtottál lángot,
csak hasztalan sötétséget,
nem űzted el a nem kívánt
büszkeséged.
Szárazra beszéltem a szám,
melegre telefonom kagylóját.
Magadtól ösztönözve egyszer sem hívtál,
gondolom csodálkoztál,
hogy még élve hallottál.

Kerestem a hangod, de sehol
sem találtam.
Halvány fénye ragyogott,
de lassan tovább ballagott.

“Kerestem a hangod” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][color=#9900ff][u]Kedves Éva ![/u]

    Azt hiszem ilyenkor szokták azt mondani, hogy;
    *HOGY NE SZALDJ OLYAN SZEKÉR UTÁN, AMELYIK NEM VESZ FEL ,,,,*

    Mélységes szomorúságot okozott neked és bánatot ez a valaki, aki Téged semmibe se vett – talán méltatlanul,,,,

    [u]Szeretettel olvastam bánatos versedet ! Legyen másban vigaszod ![/u]

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!