Zarándkút

Zarándokút!

A földi élet zarándokút csupán,
mikéntje dönti el, mi jön azután.
Az Isteni Szeretet reánk ragyog,
terajtad áll ember, hogy elfogadod.

Lélek szeméről, ha lehull a lepel,
horizonton túl dereng a végtelen.
Fény gyúl a szívben, az értelem nyílik,
a lét nem csak annyi, mi tart a sírig.

Szabad a szellem, tér – idő nem gátja,
Jézus nyomán már, égi kincs sajátja.
Létét az Isteni Öröm betölti,
földi vándorútján végig megőrzi.

Ha végéhez ér – várja az örök fény
birodalma, hol nincsen semmi sötét.

Schvalm Rózsa

(2016-09-08)

“Zarándkút” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Drága Icu!
    Köszönöm szépen tetszésedet és gratulációdat.
    Ölellek: Rózsa (f)

  2. Drága Keni!

    Köszönöm szépen kedves, egyetértő szavaidat és versemhez fűzött gondolataidat.

    Szeretettel: Rózsa

  3. Kedves Edit!
    Köszönöm szépen egyetértő szavaidat és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa(l)(f)

  4. Kedves Zsuzsa!
    Igen ez így van, köszönöm szépen olvasásodat.
    Szeretettel: Rózsa

  5. [b][color=#9900ff][u]Drága Rózsa ![/u]

    Amit írtál , mind nagyon is igaz, ezért kellene mindannyiunknak úgy is élni, hogy hiszünk benne, mert a hit által a lélek felszabadul és szétárad az embertársain között,,,,,
    Nekem csupán két hitem van, de hiszem, hogy e kettőben minden benne van ;

    -Az egyik mag a VILÁGMINDENSÉG…..

    – A másik pedig az – ÖRÖKKÉVALÓSÁG…

    – azt gondolom ezeket senkinek nem kell elmagyarázni…

    [u]Sok és mély érzésekkel teli szeretettel szép és komoly versedhez ![/u]

    – keni -[/color][/b]

  6. Kedves Rózsa!

    Így van, ahogy mondod, a földi létünk egy zarándokút – egyszer a végére érve ott találjuk magunk az "örök fény birodalmában"! Reméljük!
    Szeretettel gratulálok alkotásodhoz! Edit (l)(f)

Szólj hozzá!