Keselyük vijjognak
Keselyük vijjognak,
Magasan az égen.
Várják, hogy kidőlj a sorból,
Vagy megfagyj a télen!
Évezredek óta
Oly jó a szaglásuk,
Ha kidől valaki a sorból,
Menten lecsap rájuk!
A karavánban,
Sok ember halad.
S mire „oázishoz”érnek,
Oly kevés marad!
Először egy keselyű kísér,
Majd számuk egyre nő,
Számotokra halál vár,
S övék pedig a jövő!
Felettünk is egyre többen,
Dögkeselyűk gyűlnek.
Mi csak dolgozzunk,
S ők a fejünkre ülnek!
Erős karmaikkal,
Szétmarcangolnak,
Hogy ne legyen számunkra,
Éltető a holnap!
Kedves Szabolcs! Értettem! Köszönöm!
Üdv: Szalianna
Kedves Keni ezt is köszönöm!
Sokat adok mindig a kritikádra!
Üdv: Szalianna
Kedves zelgitta!
Örülök, hogy Te is így látod!
Üdv: Szalianna
Jó a hasonlat, aktualitása nem kétséges.
Ügyes kritikai hang, gratulálok, kedves Julianna.
Szeretettel,
Brigitta
[b][color=#9900ff][u]Kedves Julianna ![/u]
Bizony minden sorod és minden szavad úgy igaz ahogy azokat szép sorjában, és következményeik vonzatában végig vittél versedben,,,,
Ebben a versedben belefér jókorányi politika, kapzsiság, embertelenség, szemétség, de hagyom a politikát, ez nem az az oldal, ahogy nyilatkoznunk kellene, mert ez nem a parlament,,,,
[u]Szép és komoly versedhez igaz szívemből – nagyon gratulálok !
[/u]
[i]Szeretettel ![/i][/color][/b]
Kedves Julianna!
Nagyon jó a vers. A mostani időkhöz épp aktuális. |)
Sajnos egyre több felettünk a keselyű, valaki pedig inkább az lesz, mint ember marad. 🙁
De hát a döntés lehetősége mindig kiváltáság, csak sokszor rosszul döntünk… 🙁
Szeretettel olvastam
Üdv
Szabolcs
(a sirály, vagy a sas, de inkább a pingvin) 🙂 😀