Összes megtekintés: 401
Szeptember
Itt vagy ősz foszlott tüzeddel
kihunyt csillagok küszöbén,
a tér és időnek rebbenésében
szőkén suhansz barna ösvényen .
Testeden még napfény kacag,
arcodról még nyári ég szakad,
bár szemed rozsda színben villog
még a nyár aranyban fel-fel pislog.
Évről évre így lopod be magad
szem gödreidben szél nyekereg ,
de vesztegzáron hagyod haragod
gubancos ködben dereng homlokod .
Hűvös csendben fujtatod magad ,
hagyom hogy hideg kézzel simogass
és szívem köré fújjad dőre bosszúdat
vádlóan vicsorogsz ,majd rám tapadsz .
Megőrizted örök hideg fényedet
ismerlek ,vársz mint egy sugallat ,
a hegedűszó mint érces fuvallat
elkezdte játszani őszi haragod.
Kedves Margareta! Csodás őszi vers.Itt van már a kertek alatt. Érzem. Köszönöm az élményt.
Ági
Nagyon szépen köszönöm !Szeretettel,,,,Babu(l)
Drága Margareta!
Szívvel-szeretettel olvasom szépséges őszi versedet!
Olyan plasztikusan írod meg színek kavalkádját, majd a zordabbra forduló idő hangulatát, hogy szinte érzem borzongani testemet az őszi haragtól.
Szeretettel gratulálok: Edit (l)(f)