Szeptember

Összes megtekintés: 401 

Szeptember

Itt vagy ősz foszlott tüzeddel
kihunyt csillagok küszöbén,
a tér és időnek rebbenésében
szőkén suhansz barna ösvényen .

Testeden még napfény kacag,
arcodról még nyári ég szakad,
bár szemed rozsda színben villog
még a nyár aranyban fel-fel pislog.

Évről évre így lopod be magad
szem gödreidben szél nyekereg ,
de vesztegzáron hagyod haragod
gubancos ködben dereng homlokod .

Hűvös csendben fujtatod magad ,
hagyom hogy hideg kézzel simogass
és szívem köré fújjad dőre bosszúdat
vádlóan vicsorogsz ,majd rám tapadsz .

Megőrizted örök hideg fényedet
ismerlek ,vársz mint egy sugallat ,
a hegedűszó mint érces fuvallat
elkezdte játszani őszi haragod.

“Szeptember” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Drága Margareta!
    Szívvel-szeretettel olvasom szépséges őszi versedet!
    Olyan plasztikusan írod meg színek kavalkádját, majd a zordabbra forduló idő hangulatát, hogy szinte érzem borzongani testemet az őszi haragtól.
    Szeretettel gratulálok: Edit (l)(f)

Szólj hozzá!