Monológ

Monológ

…fél emberben egy egész lélek.
Csoda e hát, hogy nem férek bent…
Lánc a lépteimen, hiányzik a tánc…
nincs kulcs a bilincseken,
s az, hogy nem nyílik a zár,
még mindig orvosolatlan titok…

…azért még is hiszek kora reggel,
s teszem, mindig ugyanúgy, amit kell.
Érzem, hogy segítő a szándék,
s nem csak játék… tombol körülöttem.
Fürdök szemek fényében,
a rám villanó mosolyban.

Szeretek… dúdolom, suttogom,
s hogy kiáltok észre sem veszem.
Kapaszkodok, pedig nem is félek,
hogy rám szakad a fene nagy kékség.
Édes vétségek… kívánom,
hogy legyek még, s akarjalak.

Születtem… vagyok a köztes idő,
most is életkedvvel simogatva.
Nézd, szedegetek szétszórt igéket.
Nap beteljesül… lassul lendület,
s este álomba ringatom
a még függőben maradt vágyat.

Ilona Zagyi Gáborné