Monológ

Monológ

…fél emberben egy egész lélek.
Csoda e hát, hogy nem férek bent…
Lánc a lépteimen, hiányzik a tánc…
nincs kulcs a bilincseken,
s az, hogy nem nyílik a zár,
még mindig orvosolatlan titok…

…azért még is hiszek kora reggel,
s teszem, mindig ugyanúgy, amit kell.
Érzem, hogy segítő a szándék,
s nem csak játék… tombol körülöttem.
Fürdök szemek fényében,
a rám villanó mosolyban.

Szeretek… dúdolom, suttogom,
s hogy kiáltok észre sem veszem.
Kapaszkodok, pedig nem is félek,
hogy rám szakad a fene nagy kékség.
Édes vétségek… kívánom,
hogy legyek még, s akarjalak.

Születtem… vagyok a köztes idő,
most is életkedvvel simogatva.
Nézd, szedegetek szétszórt igéket.
Nap beteljesül… lassul lendület,
s este álomba ringatom
a még függőben maradt vágyat.

Ilona Zagyi Gáborné

“Monológ” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. [i][color=#0000cc][b]Kedves Ilona ![/b]

    Elolvastam, – és megértettem a monológodat,,,,

    [u]Sok Szeretettel ![/u]

    – keni -[/color][/i]

  2. Drága Ilona!

    "Monológ"-od eljutott lelkemig, átérzem e csodás vágyat, kívánom, teljesüljön be.

    Szeretettel gratulálok:
    -picurnagyi –
    (l)(f)

Szólj hozzá!