Akkor is…
Akkor is ha valaki mer,
s akkor is ha nem.
Előrelépve – El kell hinnünk :
Hogy létezik még igaz szerelem.
Akkor is ha többek tagadjàk,
és újfent màst àllítanak.
Ne hagyd hogy meggyőzzenek,
a hazug szavak.
Akkor is ha nincs erőd,
mikénk magokat – Szórjad szét igaz szereteted.
S hagy megdobbanni vérében,
büszke mellkasodban szívedet.
Akkor is ha nem érzed,
egy szàl viràg vagy csupàn a lét – mező közepén.
És minden dolog elmúltàval,
megint kezheted a legelején.
Akkor is ha nem bíztàl bennem,
én mégis meglàttam benned a làngot.
Engedd meg hàt,hogy teljesítsem,
az összes édes – Dédelgetett àlmod.
Melyek gyermekkorod óta egyre,
mint örök àrnyékok követnek.
Tél utàn végtelen – újra tavasz jön;
S én hű tàrsad ként – Csak téged szeretlek.
Soltszentimre ; 2000. Januàr 1. Szombat.
Kedves Keni.Igyekszem még,de sok mindent meg kell tanúlni.
Egész életem soràn hogy fejlődni tudjak.
De azért amikor làtom hogy olvasod versemet,az mindig örömmel tölt el.
Ma tettem fel a következőt is.
Ami csak vasàrnap készült.
Vàrom róla is a véleményezésedet.
Üdvözlettel,jó éjszakàt kívànva ;
Tisztelettel. Bakos Attila Péter.
[i][color=#0000cc][b]Kedves Attila ![/b]
Gyönyörű szép a Te mostani szerelmes versed is, de én mégis elgondolkodtam magymban és magamon, hogy igaz szerelem lehet e plátói – viszonzatlan szerelem ráerőltetve magunkat valakire és viszonzatlan marad, vagy csak két ember együttes kémiája, ami kölcsönös teheti csak igazán felhőtlenné a boldog együtt megélt perceinket ?
*Mert mindig az a legszebb perc mit meg nem 'ád' az élet
és mindig az a legszebb csók, amit el nem csókolunk,,,,*,,,,
[u]Mi lehet a való igazság, – és ezt Te tudod e ?[/u]
[b]Nagy tisztelőd – tudod ![/b]
– keni – [/color][/i]