“SZÓRVÁNYBAN” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. Kedves Zina!

    Nem tudom, hogyan lehetne a vers alá utólag odaírni, hogy melyik vidékről van szó?

    Szeretettel köszönöm véleményedet! Edit /picurnagyi (f)

  2. Köszönöm, hogy utánanéztél, kedves Edit! Szerintem jó lenne, ha a cím vagy a vers alá odaírnád a helyet; sokan nem tudják, hogy kikre gondoljanak, de úgy talán rákeresnének. Igen, reménykedjünk! Bár az általában önmagában kevés szokott lenni, ha tett nem kíséri. Te megtetted, írtál róla! (f) 🙂

  3. Kedves Keni!

    Nagyon boldog vagyok, hogy itt jártál versemnél.

    ÉS ÉRTEM!

    Szeretettel várom a történelmi regényt!

    Edit(l)

  4. [i][color=#990000][b]Drága 'picurnagyi ' ![/b]

    Én értem e kis versed – hatalmas mondanivalóját, de hogy kifejtsem ezzel kapcsolatos véleményemet, erre egy történelmi regényemmel, amit még nem írtam meg eddig kellen válaszolni, ami nem férne ide,,,,,

    Azt hiszem te is érted – az én mondandómat ,,,,,

    [b]Szeretettel !
    [/b]
    – keni -[/color][/i]

  5. Drága Ildikó!

    Köszönöm szépen, hogy benéztél hozzám, s olvastad versemet!
    Igen, megható s nagyon szomorú is.
    Szomorú, hogy nem jutott magyar óvoda, iskola, ahol a gyermekek anyanyelvükön – magyarul – tanulhattak volna. Mivel fenn a hegyekben a világtól elzárt kis faluról van szó, ahol rég bezárt a bánya, a férfiak kénytelenek voltak messze menni munkát keresni. Végül sokuk meghalt. Az asszonyok családfenntartó nélkül, nehéz körülmények között voltak kénytelenek nevelni gyermekeiket – román óvodába, iskolába kellett adniok őket. Kevés volt, hogy otthon anyanyelvükön beszéltek, úgy nőttek fel, hogy a közösségben románul voltak kénytelenek beszélni. Tudták – s mindez-ideig vallják, hogy ők MAGYAROK.
    Mostanában mintha megtört volna a jég, s vannak önként jelentkezők, akik először saját lakásukban, majd kiharcolva egy iskolában oktatják a vállalkozó gyerekeket a magyar nyelv elsajátítására.
    Higgyük, hogy van remény!

    Köszönöm szeretettel olvasásodat! Edit/picurnagyi (l)

  6. Kedves Edit, picurnagyi!

    Megható és egyben, nagyon szomorú is a versed.
    Azt hiszem, ez már a vég!:(

    Szeretettel:
    Ildikó(f)(f)(f)

  9. Drága Anikó!

    Örülök, hogy emlékeztél versemre!
    Köszönöm értékelésedet, gratulációdat!

    Szeretettel: Edit (f)

  10. Drága Edit már olvastam csodás versedet lenyűgözött itt is (l)gratulálok hozzá Anikó:)

  11. Kedves Zina!
    Utánaérdeklődtem, a következő választ kaptam:
    Körülbelül 8 éve van. Az idén az óvodát megszüntették .Csak 1-4 oszt. működik 11 gyermekkel. Az óvoda 2000-tol működött.
    Reménykedjünk, lesz ez másként.

    Szeretettel ölellek: Edit(f)

  13. Köszönöm a pontosítást! Igen, ismerem a helyet, a környéket, Borbereken jártam már többször. Ha jól tudom, 41 év után újra magyar osztály nyílt az óradnai iskolában? Így még nagyob köszönet ezért a versért, kell beszélni erről is!
    Szeretettel 🙂

  14. Drága Zina!

    Ők is lehetnének. Ám ők még valamennyire "törik" a magyar nyelvet.

    Ez a vers valójában a keleti Kárpátokban – Óradna mellett – egy bányásztelepülésről szól, ahol már rég bezárt a bánya, a családok lassan-lassan családfő nélkül maradtak, bezárt a magyar óvoda, iskola, elzárva tengetik életüket.
    Reméljük, lesznek lelkes emberek, akik felkarolják a nyelv tanítását a szórványban is!

    Nagyon-nagyon szépen köszönöm az olvasást!
    Örülök, hogy felkeltette figyelmedet!

    Szeretettel: Edit (f)

  15. Remek, tömör vers a csángókról, bizonyára. Ritkán hallani felőlük, sajnos. Örülök, hogy olvashattam! (f)

Szólj hozzá!