Breviárium
Befelé zuhanva összegyűjtöttem,
versnyi örömökbe szétszórt magam,
kicsorbult éllel, kopottan, törötten,
harangzúgásban vétkes hontalan.
Harsonákkal ledöntött falaimra
bábeli zűrzavar vont komor leplet,
és a romok közt szálló porba írva
ott van: ide senkit sem temettek.
Nélküled tanultam fény nélkül élni,
sötétség kuporog ajtóm előtt,
elfeledtem naponta felidézni
mi íriszemmel égve egybenőtt,
kitárt magamban csendesen visszhangzol,
ha gyöngyfűzött, bársony füvekre fekszem,
és mosolyod vakít belém a napból,
míg árnyékom nézem a szürkületben.
Összegyűjtöttem maroknyi magam,
fényes álmokkal körbeölelt téged,
az est nyugalmában bizonytalan
darabokra hullott, kéklő meséket.
Ahhoz képest, hogy a 15-ből én nyitottam meg 10-szer egész szép eredmény. Kedves Keni barátom, nagyrabecsülésem, és köszönetem a tiéd kitartó lelkesedésedét. Köszönöm.
titus56
[i][color=#990000][b]Kedves László ![/b]
Egy ilyen verset megírni, nagy szókincsre, összefogottságra, gazdag fantáziára, és
és egy nagyon nyugodt benned élő bensőségre van szükség és olyan verstani fegyelem, hogy minden ép ott és épp akkor e versben a helyén legyen,,,,
Benned ez mind megvolt ahhoz, hogy egy igazi szép lírai művészverset hozz ide nekünk sajár kútfődből merített belső hite alapján,,,,
[b]Nagy Tisztelettel Gratulálok hozzád ! [/b]
– keni -[/color][/i]