Edit Szabó : Kiskutya és barátja
Nagyon nagy most az ő gondja,
kutya homlokát ráncolja,
gyerek ő még voltaképpen,
az udvaron játszott éppen.
Kisgazdának hull a könnye,
patakokban csorog földre,
bánatában, keservében
ugyan mért' tört el a mécses?
Tudja régről mindenki már,
kutya-ember két jó barát,
hűség és az odaadás,
csillog szemében a varázs.
Előtte ül, mancsa fején,
simogat, mint anyai kéz,
ne sírj édes kicsi legény,
barátságod mindig enyém.
A hűség és a barátság,
értik egymás gondolatát,
nem kellenek ide szavak,
simogatás enyhet is ad.
Bőcs,2016.09.12.
Kedves Edit!
A kutyusok megérdemlik a szeretetet a hűségükért..az embernek
kedves társai ők.
Örömmel olvastam:Kövesdi Teri
[i][color=#990000][u][b]Kedves Edit ![/u]
[/b]
Felüdülés volt egy jó kis könnyed versedet elolvasni az igazán komoly, és eddig olvasott megrendítő versek után, pedig még csak az elején tartok a HSZ-eknek,,,
Köszönöm, hogy kedves kutyaverseddel olyan jól elszórakoztattál, miközben én komolyan veszem ám a ember és a kutya közös szimbiózisát,,,,
[b]Sok Szeretettel !
[/b]
– keni –
[/color][/i]