Egy éji látomás

Egy éji látomás

Látomás lett egy gyönyörű
álom!Verdes, küzd, mint kismadár.
Csoda káprázat ragyog, suhan
a hegyen,völgyön, a bércen át.

Hosszú évek múltán egy régi,
kedves, mámorérzés felzokog.
Kacag a csönd, sodor az emlék,
a lágy hulláma ismét fellobog.

Éj leplén reszketve látok egy
csoda kancsó csillogó kristályát.
Megcsillan benne egy drága kép,
érzem annak forró szikráját.

Szárnyalok ábrándokkal, éjjel
vízéből visszaszáll mámora.
Lobogó fényed holdra repít,
égető lett a múlt pillanata.

Az idő végtelen szava zeng,
csaló ábránd fényszikra ringat.
Teliholdas éj mesél Rólad,
s esti szellő lágyan simogat.

S látomást álmodom egy éjről,
egy csodás Szerelem-szigetről,
s csillaga, vize, éj leple alatt
Hozzád vezet, és örökké tart.

Szabó Kila Margit

“Egy éji látomás” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Keni!
    Köszönöm kedves értékelő szavaidat!
    Bizony,megváltozott a világ.Régen több évig tartó szexmentes,tiszta szerelem volt a fiataloknál.A szerelem is tartós volt,és a szeretet is. A házasság is sikeresebbé vált.
    A másik eltávozásával pedig felelevenednek az emlékek.Nálunk is 39 év.Nem lehet feledni.
    Szeretettel:Margit:)(f):)

  2. Kedves Margit!.
    Szép,elgondolkoztató a versed!
    Életünket kísérik az átélt emlékek.
    Újra és újra átéljük őket.Az emlékeink a mi kincseink.
    Szeretettel olvastam,Kövesdi Teri

  3. [i][color=#990000][b]Drága Margit ![/b]

    Gyönyörű montázsszavakból összeszőtt versedet szívesen olvastam végig és gondolkodtam, hogy itt mennyien emlékezünk, mert van mindegyikünknek egy csillogó múlja, és egy emlékezetes éjszakája, mint ez a Tied is mostan – itt, és régen,,,,

    Vajon a mai fiatalságnak lesznek e ilyen múlhatatlan pillanatemlékei, én aggódom értük, tisztelem a kivételt, aki még ma megtanul élni,,,,

    [b]Sok Szeretettel olvastalak !!
    [/b]
    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!