Kérdés az éjben

Kérdés az éjben

S amikor a hold kapuját nyitja,
az éj ragyogásában
felcsigázott szerelmed lángja
megremeg ostobán,
s megalázott tört szavaiddal
keresel feleletet.
Kitárt testedben harang szóra
megdobban szived
és nem tudod letagadni soha
hogy szerettél,
akkor is ott a hold nyitányában
a pöre ég alatt.
Csak az imádat mi elhamvasztaná
testedet bennem,
vérző sebeim s tilalmak titkai fölött
keresnem kéne
boldogság és halk gyönyör között
a kérdést varázs szóra.
S én szerettem saját vétkemet
vad őrületemben
képzeletemben veszve volt minden ,
mert az ész képtelen
felfogni értelmetlenül a lehetetlent
mi benned ragyogott.
És álltunk a nyílt ég karimája alatt
bíborvörös vakságban
bocsásd meg nekem tévelygésemet
az éji hang zajában ,
felelet nélkül maradt örült kérdésem
ami örökre, érthetetlen számodra .

“Kérdés az éjben” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Rita.
    Örvendek ,hogy olvastad !
    Sok mindent nem tudunk mi arról , amit a másik fél érez !
    Köszönöm szépen az olvasást !
    Szeretettel….Babu

  2. Kedves Keni ,öszinte tiszteletem,hogy elgondolkáztál a két versem között,köszönöm figyelmességedet. Kivánok nagyon szép napot.Szeretettel Babu:](f)(l)

  3. [i][color=#990000][u]Drága Margaréta ![/u]

    Nem tudhatom eldönteni, hogy ez vagy a múltkori versed született előbb, de a kettőt szoros összefüggésükben találom valami egymásutániságban és tévelygő utóbbi-ságában, mert ami elmúlt már csak emlék- ként maradt meg mélyen a szívedben,,,,

    Nagyon szépen és most kevesebb odadással és több számonkéréssel zárod szépséges versed sorait,,,

    [b]Sok Szeretettel !
    [/b]
    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!