Gondok között

Gondok között

Úgy mennék veled amerre akarod
táplálnálak kedved szerint
simogatnám barna, borostás arcod
tiszta tekintettel fognám a karod .

Hiába fészkeltem magam beléd
nem érzed szívem bús zokogását
bár felvérteztem varázzsal tested
de lelked mégis más húron ring már.

Ha menni vágysz ,én menni hagylak
fájó szívvel nézném eltűnö árnyad
lehet futnék utánad göröngyös úton
vagy könnyű szívvel hagynám vágyad.

Bennem majd szállnak megmaradt évek
majd eggyé olvasztom a napot az éjjel,
emléked köré merészen titkokat hintek
a múlt perceit , szerelmem rezgéseivel.

“Gondok között” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Babu!
    Átérzéssel olvastam szép,szomorú versedet.
    "Fájni kell a szívnek,ha igazán szeret,mert fájdalom nélkül szeretni
    nem lehet!"
    Szeretettel:Kövesdi Teri

  2. Drága Babu!

    Nehéz az elengedés – Te mégis szépen, szívvel írtad meg ezt a búcsúverset!

    Könnyes szemmel olvastam!

    Az emlékek őrzik a régmúlt szerelmet, segítenek tovább lépni a jövőbe.

    Szívvel-szeretettel gratulálok: Edit (l)(f)

Szólj hozzá!