Őszidő

Őszidő

Felhőgomolyagon tör át a napsugár
Kókadozó fűszál még egyszer talpra áll…

Tücsök búcsúdalhoz hegedűt felhangol,
Ablaküveg között bágyadt légy araszol

Mámoros darázs egy szőlőszemen toroz,
Leckesorok fölött egy lányka ábrándoz

Ősz van , ősz van megint , s a nyár egy kanyarból
Még cinkosan kacsint lenge ködfátyolból

Nyáron barnult kéz már őszi ruhát gombol,
Július estére egy lány visszagondol

Sárgult levelek közt a langyos napsugár
Új tavaszon mereng, s megpihenve vibrál.

Harc , Élet, és Erő harsan át az erdőn
Szarvasbikák násztánca fenn a hegytetőn!

Dudál a kocsisor , fehér virág rajta,
Két ifjú életnek ez az aranynapja!

Gördül , fordul tovább az Élet kereke
Szivünkben tavaszok, s új nyarak reménye.

2016. 09.20.

“Őszidő” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Mihály!
    BOLDOG NÉVNAPOT kívánok szeretettel: Viola :]:]:]

  2. Tényleg, mennyi minden történhet így őszidőn…
    Minden sor egy-egy külön, lezárt gondolat, érdekes.
    Az utolsó két sor viszont mindannyiunk reménye: jön még új tavasz.

    Kedves Mihály, szeretettel gratulálok,
    Brigitta

  3. Kedves Mihály!
    Elmerengtem verseden, a gyönyörű természeti képeken, melyet tetszéssel olvastam.
    Szeretettel: Viola :]

Szólj hozzá!