Fohász helyett…

Fohász helyett…

Mit ér a tétlenség bűnét naponta gyónni,
a feloldozás ugyan kinek és mit segít?
Lelkesít e az igétlent szavakkal fedni?
Elengedni, veszni csak úgy… lemeztelenít.
Játékban vannak a kiteregetett lapok,
az ok és okozatok határokat szabnak,
de vigyázz becsapnak… s hiszed, hogy ártatlanok.
Be sem kopognak, ha a zsetonok elfogynak.
Tűsarok, mamusz, bakancstalp, dobban és koppan.
Zuhantak eleget… lépnek, hisz tudnak járni.
Bénán az utolsó táncra várni nem elég…
végig táncolni… nevetve, sírva… BÜSZKESÉG.

Ilona Zagyi Gáborné

“Fohász helyett…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [center][color=#993300][b]Kedves Ilona !
    [/b]
    Versed egy metamorfózisos töprenkedés,,,,,
    Amit az elején írtál én is egyet értek vele, de úgyszintén az egészen végigolvasott versed tartalmával is ,,,

    [b]Szertetettel !
    [/b]
    – keni – [/color][/center]

Szólj hozzá!