Reményt adtál

Reményt adtál

Eljöttél hozzám, mikor a
legnagyobb szükségem volt rád.
Kilátástalan voltam, azt se
tudtam fogok e járni valaha még.
Ostoba műtét, mely csak a
fájdalmamat enyhítette, de
a járás nem jött vissza.
Hiába volt a sok gyógytorna, s
hiába kísért anya járás közben,
s buzdított: menni fog egyedül is!
Akkor se ment, csak gyötrődtem,
vert a víz félelmembe, s
egy lépés sem ment egyedül.
Csak vergődtem, mint a hal a parton.
Dühödtem kiáltottam: vágta volna
le az orvos a lábam!
Semmire sem jó ez már.
Miért kell ennyit kínlódnom?
Könnyebb lett volna inkább a halálba mennem.
Álmaimban láttam menni magam,
megőrjített a csalfa illúzió.
Reményvesztett voltam,
s te reményt adtál, pedig alig ismertél.
Sosem láttuk egymást.
Törődtél velem, olyan más lett minden!
Lelkem gyógyulni kezdet!
Szavaid sokszor szívemig hatottak,
s megmutattad merre, hogyan tovább,
sohasem sürgettél.
Szívedet adtad, s én szívembe zártalak.
Pedig oly távol vagy, s mégis oly közel.
S elvittél egy szebb világba, az irodalom világába,
ahol csend, nyugalom honol.
Lassan, nagyon lassan felkeltem és elindultam.
Avval a hittel, s erővel, amelyet
szívembe, s lelkembe ültettél.
Hálás szívvel köszönöm, amit értem tettél.
Könnyeim lábad elé gurulnak számtalanszor.
Messzi távolból is érzem, erősen fogod kezem.

2016. szeptember 19

“Reményt adtál” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves pilla
    köszönöm megható szép hozzászolásodat. tudom hogy a segítö angyalod is mennyi erött adhatott neked.
    látod én is kaptam egy segítő angyalt aki rengeteg lelkieröt adott nekem. és bátran mondhatom nélküle nem sikerült volna.
    Szeretettel heni

  2. kedves Heni, hátamon futkosott a hideg versed olvasása közben, hiszen… déja vu, átéltem hasonlót.
    Fogalmazhatunk így is: Isten hozzám is elküldte segítő angyalát. Mert nincsenek véletlenek!
    Hajnalban szállt vonatra, és volt, hogy csak este 7 körül ért vissza… de hóban, fagyban, jégesőben is első útja hozzám vezetett, bátorított, tartotta bennem a lelket, egy napot sem hagyva ki, akkor sem, ha csupán öt perce maradt csak!

    Ekkora lélek oly ritka, mint tiszta.
    Csupán a szeretet őshonos lakója.
    Nincs benne gyűlölet, harag sem, csak féltés.
    S hogy ismer-e mindenki ilyet? Nagy kérdés.

    Szeretettel:
    pilla

  3. Kedves Keni!
    köszönöm hogy olvastál. tuudom milyen borzalmas időszakod lehetett és örülök hogy volt kkartásod mint minden máshoz.
    Tisztelettel h

  4. [center][color=#993300][b]Kedves Henriett ![/b]

    Át tudtam érezni a versedet, mert velem is megtörtént, hogy fél évi járásképtelenség után újra meg kellett járni tanulnom,,,,
    Életem eddigi legborzasztóbb időszaka volt még emlékezni sem jó rá, pedig voltak már előtte és azóta is más komoly problémáim is,,,,
    Versedet olvasva eszembe jutott a mégis akarat és a siker élménye,,,,

    [b]Tisztelet, hogy nem adtad fel ![/b]

    – keni -[/color][/center]

Szólj hozzá!