Törtetés
Szakadatlan igen ma is csak élek,
félek érzek többet remélek,
ahogy felkel a nap s a köd mind tovaszáll,
oszlik el lassan elmémről a homály,
nem érdekel én csak magam tornászom,
fel az elégedettség hegytetejére,
ha felértem ott csak a tájat látom,
nem volt értelme az erőlködésnek,
ha volt is közben célt érve már nincs,
el kell felednem vak reményemet,
az élet a halál csak utat mutat,
s közte járni az a legnehezebb,
de van hogy kell s meg tudom oldani azt is mi számomra lehetetlen,
szépek e képek csak tisztán elérnek s szórakoztatják képzeletem.
Kedves Miklós.
Az élet csupa "törtetés ".Szépen aláhúztad , azt amit mindannyian érezünk;
" ha felértem ott csak a tájat látom,
nem volt értelme az erőlködésnek,
ha volt is közben célt érve már nincs,",,gratulálok tisztelettel. Babu
[center][color=#993300][b]Kedves Miklós ![/b]
Néha felmerülhet bennünk is egy kérdés, hogy van e értelme egyáltalán az egyéni törtetésnek, hogyha determináltságunk miatt mindig csak falakba ütközünk, de dacból mégis újra próbálkozunk,,,,
[b]Komoly filozofikus kérdést feszegettél ![/b]
[u]Tisztelettel ![/u]
– keni -[/color][/center]