Most már késő

Most már késő

Kinyújtott karomon szánalom
szívem súlya inog alatta,
közönyösen kattannak az órák,
reám való tekintettel halkabban.

És szédülök mint a körhintában,
ha ajkad merészen lankad
félszegen mozgok behunyt szemmel,
sóhajtó lelkemen fáradt unalom.

Tudom sosem lesz éber figyelmed
sajnálatos módon másra tereled ,
s kimondott szavaim perceit élccel
átváltoztatod egy víg legyintéssel .

Tudod volt egy érzés mi jelezte,
sosem lesz hosszú boldogságom
csöndben babrálok hatalmamon
a megunt percek csöndességében

s hogyha fáj az érintésem kedves
ne húzd karod messzire tőlem
arany rabságom kálváriája önzetlen
szertelen ajkad csókja érzéketlen.

Ily fáradtan oly könnyű az álmom,
elhessegetem a csöndes hallgatásom
s halkan fodros zsebkendőm keresem
ahogy hátat fordítasz közönyösen.

“Most már késő” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Remélem, azóta már boldogabb vagy.
    Én is éltem át hasonlót, ezért tudok azonosulni a versedben leírtakkal.
    Áldott napokat kívánok: Klára

  2. Köszönönm szépen Pilla a megtisztelö hozzászólásodat.
    Néha megcsúszik a talaj a lábaink alatt.
    Köszönöm kedves tanácsodat,,baráti öleléssel Babu:]

  3. Kedves Margaréta, annyira sajnálom! Nagyon nehéz bármit is mondani, hát még tanácsolni ilyen esetben!
    Mély érzésedből viszont gyönyörű vers fakadt, akkor is, ha ez nyilván nem túl nagy öröm számodra ebben a helyzetben.
    Fel fejjel, drága Babu! Lásd meg minden rosszban a csöppnyi jót is, sokszor már csak ez segít…

    Szeretettel gondolok rád:
    pilla

  4. [center][color=#993300][b]Kedves Margareta ![/b]

    Valahonnan olyan 'ismerősek' ezek a gondolatok és helyzet, ami helyzetekbe megy át sokunkban, ahol egy férfi és nő párkapcsolatban lassan hidegülni kezd – és már nem is a szenvedély – hanem mint írod, az egymás közöti érzelmek teljes kihűlése…..-

    [b]Komoly gondolatok, mert erre tart ez a mai korszellem- az elidegenedés felé,,,[/b]
    [u]
    Szeretettel ![/u]

    – keni -[/color][/center]

Szólj hozzá!