Süvít a kerge szél

Süvít a kerge szél

Az ég, ha mennydörög,
csupán e nép fölött
süvít a kerge szél,
körötte tüskefal,
mit ér e büszke faj,
halálba mendegél.

Mit ér, ha nincstelen,
s az Isten sincs jelen,
kofái közt elég,
gyanús a látlelet,
hisz űzve vág eret
nyakán a söpredék.

Siratlak egymagam
csodát a kegy, ha van,
tegyen ma még veled,
te gyönge, gyáva vagy,
mohón a sáskahad,
felissza véredet.

Gyökér, fa korhadó,
ez itt a holt való,
süvít a kerge szél,
füledbe ólmot önt,
köszöntsd e bús közönyt,
szegény, lehullt levél.