ŐSZTŐL BÚCSÚZÓ LOMBOK ALATT
Avart taposó lábam nyomát
kíséri a zizegések nesze,
ősztől búcsúzó lombok alatt
most keserű a szívem.
Tekintetem magasban,
fák, ágak, felettem forognak,
alkonyati tüzes fények
átfúrják az erdőt, rétet.
Patak vizére hullt levelek
úsznak némán szelíden,
búcsút intnek fának, tájnak,
vissza nem térő találkozásnak.
Lombhullató ágon, gallyon,
majd tavaszt váró rügy fakad,
vérző szívemnek vigaszt
most csupán e gondolat ad.
Kedves Mária!
Köszönöm örömödet, látogatásodat!
Szeretettel:Laci(f)
"Lombhullató ágon, gallyon,
majd tavaszt váró rügy fakad,
vérző szívemnek vigaszt
most csupán e gondolat ad." nagyon szép versedet örömmel olvastam: Maria
Kedves Rita!(f)
Valóban az ősztől való búcsúzás
ragadott meg.
Szeretettel:Laci
Köszönöm figyelmedet, kedvességedet(f)
Laci
Gratulálok a szép és hangulatos versedhez szeretettel: Margó
Kedves Melinda!
Köszönöm kedves reám figyelésedet s a sétánkban örömteli részvételedet.
Szeretettel:Laci(f)
Kedves Keni!
Hálásan köszönöm hajnaltáji reám figyelésedet véleményedet!
JÓ egészséget kívánok s várom, hogy beköltözzek életed szépséges sorai közé.
Tisztelettel:Laci
Milyen szép gondolatok! Szinte veled sétálok az erdőben. Gratulálok őszi hangulatot varázsoló versedhez!
Melinda:)
[i][color=#cc3366][b]Kedves László ![/b]
Nagyon szép lírai vers az ősz búcsúztatójáról, és a várva várt újabb, de későbbi kikelet megérkezésének reményéról,,,,
[b]Tisztelettel !
[/b]
– keni -[/color][/i]