Fűzfàk lombjai alatt
Hól folyó csobban,
s eldobva kavics koppan.
Mély homokban,
esténként kis tűz lobban.
Hól hullàmok fénylenek,
és susognak a fàkon a levelek.
Ott tiéd a hatalom – àlmos Holdvilàgnàl,
lelked szàllhat szabadon.
Fűzfàk lombjai alatt,
öreg művész képet fest.
Felvillanó làngokból vonagló fény,
szinte meglep – kényeztet…
Emlékek közt,
felidézve most néhàny pillanat.
Majd karcol az ecset,
s a vàsznon minden – örökre rajt marad…
Fülöpszàllàs ; 1993. Februàr 20. Szombat.
Kedves Keni.
Valójàban csak egy régi pillanatot örökít meg ez az
íràs.
S köszönöm ha szépnek làtod.
Akkor és most akkor így igaz.
Örülök hogy olvastad versem.
Üdvözlettel : Bakos Attila Péter.
[i][color=#cc3366][b]Kedves Petru ![/b]
Ugye ez egy kedves versed, mert egyszerűen – szép,,,,
Üdv.
– keni -[/color][/i]