Én már megváltoztam

Én már megváltoztam

Álmatlanul futnak el a lomha órák…
nem lelem az álom simogató csendjét,
holt emlékek űzik álmaim hajóját,
fölbukkan a múltból száz felejtett emlék:
– mesét mond a Hold és újra gyermek lennék.

Hallgatnám édesanyám esti meséjét
miközben halk altatót dúdol az este,
sivár emlékektől többé sosem félnék,
megvédene engem anyám óvó teste,
s álmatlan éjszakák árnya nem keresne.

Végtelen megnyugvás fonna körém álmot,
mint jó tündér, kiről annyit álmodoztam,
nem engedné meg, hogy estéimet álnok
rémálmok kergessék a bűntől megszállottan:
– Nyugodtan alhatnék, én már megváltoztam.