Másság

Másság

Megszólsz, szemem nem ép, s nem látok jól,
és nem várok semmit a holnaptól,
bár legjobb barátaim mind vakok,
de hidd el, s tudd, én is ember vagyok!

Megszólsz, mert járni, sajnos, nem tudok,
s csak kerekesszékkel boldogulok,
tudom, lassan, végül elsorvadok…
de hidd el, s tudd, én is ember vagyok!

Megszólsz, mert Down-kór, miben szenvedek,
pedig tudod, erről nem tehetek,
szemem, ha rám mosolyogsz, lásd, ragyog,
mert hidd el, s tudd, én is ember vagyok!

Megszólsz, mert nem érted meg beszédem,
s furcsán nézed hallókészülékem,
jelbeszéd az, amivel tárgyalok,
de hidd el, s tudd, én is ember vagyok!

Megszólsz és megvetsz, szerelmem meleg,
rám sütöd a bélyeget: hm, ez beteg,
lelkem, bár saját neműért ragyog,
de hidd el, s tudd, én is ember vagyok!

Ez előítélet! Mért nem érted,
lehetne akár ő is testvéred,
halld meg kérő szavát, segíts még ma,
mert mindenki másképp, de egyforma.

“Másság” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Terike, nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat. Én magam nem tartozom egyik csoportba sem, csak +7 dioptriás szemüveggel birkózom három éves korom óta, de megszoktam, bár sokat szenvedtem gyerekkoromban, mert mindig csúfoltak. Mindig is megértettem és mélyen együtt éreztem – nem sajnálattal, hanem megbecsüléssel – minden olyan embertársammal, aki valamilyen szellemi vagy testi – úgymond – fogyatékosságban szenvedett. Több versem is született ebben a témában, leginkább a kerekesszék témában, mert sajnos a legkisebb unokám DMD – izomsorvadásban szenved. Nem öröklött, hanem génmutáció, nem tudjuk honnan, nem tudjuk miért, de benne vagyunk. A másik két unokám – ők már nagyok (a legnagyobb gimnazista) egészségesek, fittek. A középső unokám serdülő országos bajnok tornában. Ezt azért írom le most, hogy lásd a kontrasztot. A legkisebb 6 és fél éves, a mozgásán látszik, hogy nem egészséges, de még jár, még virgonc és eszméletlenül okos. De az, ami írásra késztetett, és szinte segélykiáltás volt, az azért volt, mert ezt a csöppséget már az óvodában megkülönböztetik. Sőt, volt olyan, aki kivette a csoportból a gyerekét, hogy ne kelljen a kis unokámmal egy csoportban lennie. Pedig még nem kerekesszékes. Szomorú ez a tény. Ha gondolod, olvasd el korábbi versem, azt is ez a tény ihlette: http://holnapmaga…s_id=27918 (Kerekesszékben). És van egy másik: Akadálymentesen? http://holnapmaga…s_id=32854 – Nagyon köszönöm még egyszer a kedves szavaidat. Szeretettel üdvözöllek: Marika

  2. Kedves Ariamta!
    Gondolatban megsimogatlak Téged és a társaidat is.
    A szívemből meg sok szeretetet sugárzok felétek.
    Ti értékesek és erősek vagytok,,,,,,,
    Szerető embertársatok.Kövesdi Teri

  3. Drága Marika gratulálok csodásan megfogalmazott
    szomorú valóságot ábrázoló soraidhoz.
    Baráti öleléssel.Babu(f)(f)(f)

  4. Kedves Tibor! Köszönöm szépen a kedves szavaidat. Keninek én is leírtam, mi indíttatott a vers megírására. Ez nálam szinte napi téma, mert a legkisebb unokámról van szó. Az izomsorvadás sajnos még nem gyógyítható. Távlat? Pillanatnyilag a kerekesszék 10 éves kora körül. De a remény hal meg utoljára! Köszönöm még egyszer! Szeretettel: Marika

  5. Drága Editkém! Tudod, ismerjük egymást, az érzéseinket, a világnézetünket. És te tudod, hogy mi áll a versem mögött. Nagyon örülök, hogy olvastad és megértettél engem. Szeretettel ölellek! (l)(f)

  6. Kedves Keni, nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat, mindennel mélyen egyetértek. Én magam csak +7 dioptriás szemüveggel birkózom három éves korom óta, de megszoktam, bár sokat szenvedtem gyerekkoromban, mert mindig csúfoltak. Mindig is megértettem és mélyen együtt éreztem – nem sajnálattal, hanem megbecsüléssel – minden olyan embertársamat, aki valamilyen szellemi vagy testi – úgymond – fogyatékosságban szenvedett. Több versem is született ebben a témában, leginkább a kerekesszék témában, mert sajnos a legkisebb unokám DMD – izomsorvadásban szenved. Nem öröklött, hanem génmutáció, nem tudjuk honnan, nem tudjuk miért, de benne vagyunk. A másik két unokám – ők már nagyok (a legnagyobb gimnazista) egészségesek, fittek. A középső unokám serdülő országos bajnok tornában. Ezt azért írom le most, hogy lásd a kontrasztot. A legkisebb 6 és fél éves, a mozgásán látszik, hogy nem egészséges, de még jár, még virgonc és eszméletlenül okos. De az, ami írásra készített, és szinte segélykiáltás volt, az azért volt, mert ezt a csöppséget már az óvodában megkülönböztetik. Sőt, volt olyan, aki kivette a csoportból a gyerekét, hogy ne kelljen a kis unokámmal egy csoportban lennie. Pedig még nem kerekesszékes. Szomorú ez a tény. Ha gondolod, olvasd el korábbi versem, azt is ez a tény ihlette: http://holnapmagazin.hu/vers.php?vers_id=27918 (Kerekesszékben). És van egy másik: Akadálymentesen? http://holnapmagazin.hu/vers.php?vers_id=32854 – Nagyon köszönöm még egyszer a kedves szavaidat. Szeretettel üdvözöllek: Marika

  7. Kedves Mária !

    Meglepett a versed,hidd el ha valaki érez veled én nagyon.Keni már leírt mindent amit
    szerettem volna.Kivánok megértést,békét az életedben.
    Szeretettel
    Tibor

  8. Drága Mária!

    Köszönöm, hogy olvashattam csodás buzdító szavaid!
    Köszönöm, hogy felszólaltál a "másság" védelmében!
    Köszönöm, hogy felhívod a figyelmet:
    "lehetne akár ő is testvéred
    halld meg kérő szavát, segíts még ma,
    mert mindenki másképp, de egyforma."

    Szívvel-szeretettel gratulálok! Edit (l)(f)(l)

  9. [i][color=#cc3366][b]Kedves Mária ![/b]

    Ilyen őszinte és nyílt kibontakozással és nyíltsággal még nem találkoztam eddig itt e magazin oldalon,,,,

    Rettenetesen nagy téma és egy egész tanulmányt tudnék írni róla, de itt erről nem lehet szó, már a terjedelme és témája miatt sem….

    A lányommal, aki origofrem gyógypedagógus és logopédus egyetemet végzett gyógypedagógus, és pszichológus – sokat beszélek erről…

    Maradjunk annyiban, hogy minden egyes ember más, de valóban egy a közös mindannyiunkban, hogy mi is érző emberből vagyunk,,,

    Azért tegyünk különbséget az egyes másságok között, az úgynevezett normálisnak mondott, hétköznapi és általános emberek között, akik többségben vannak és az igazi mások között, amiből szintén sok van,,,,

    Itt vagyunk pld.-ul mi írók és költők, talán mi és a művészek színészek, zenei értelmiségiek akiket az Isten már eleve elrendelt a másságra mi is mások vagyunk,
    és vannak még más mások is, a gyengén látók, a siketek, vakok, a testileg torznak születettek egy gén hiba miatt, balesetben egy életre megsérültek, a nemileg más identitásúak, melegek, leszbikusok, biszekszuálisok, transzvesztiták, – fajtalan szatírok, megerőszakoló apák amik már a bűnök kategóriájába sorolhatók, mert áldozataik szintén egy életre lelki sérültek lehetnek,,,,

    Hallhattunk eleget ezekről kriminalistáktól, és nagy tudású genetikusunktól Czeizel Endrétől, aki nem rég hunyt el,,,,

    Sajnos a nyugati civilizációk már megértőbbek ezekkel a tényleg emberként kezelt sorsokkal, de itt hazánkban szégyenletes bélyeg, ha valakiről kiderül, hog valamiben más, mert mi a béka feneke alatt vagyunk a toleranciában,,,,-ánkkal

    Azt mondják csak az értheti meg az ilyen helyzeteket, és embereket aki maga is ilyen, de én ezt nem hiszem, mert a gondolkodni tudó ember anélkül is képes átélni és átérezni azt a keserűséget, és azt a bánatot amit egy ilyen mai társadalmi többség elítél megvet, megmosolyog, kitér az útjából, pedig egy mai öregember, mint én is már más vagyok, mint az átlag ember és itt mi valamennyien, mert minket Isten áldott, és adott tehetséget, míg másoktól ki tudja mi okból elvett, hog még jobban megnehezítse emberi mivoltát,,,

    Ennyit erről csak röviden,,, de velősen,,,,

    [u]Tisztellek nagyon téged, hogy ezt a támat ezen az oldalon is előhoztad és volt bátorságod az általam el nem ítélhető másságaidat ide elénk kiteríteni,,,,

    [/u][b]Hála és köszönet érte és érezd jól magad, mert itt én hiszem sokan melletted vagyunk

    [/b][u]Szeretettel és őszinte megbecsüléssel! [/u]

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!